Keresztjárás
Kisbagi kereszt
XII. rész

„Kidűlt keresztfának nem köszön már senki”

A KERESZTJÁRÁS 12. Keresztje az úgynevezett „Kisbagi” kereszt. A „Pest Megyei Hírlap” 1993. május 29. Számában jelent meg írásom, melyben röviden összefoglaltam a keresztek történetét s az írás címének - „Kidűlt keresztfának nem köszön már senki”- adtam.
        A Kisbagi kereszt a községtől legtávolabbra lévő kereszt volt, egyben a „messzekeresztek” utolsó keresztje, ahonnan a keresztjárók visszafordultak. Nem azonos úton tértek vissza a faluba, mert a visszaút a „Vadas kert” alatt, majd a „Szoroskán” majd a „Hathegyi” úton, másképpen a Csintoványi úton történt.
        A Kisbagi kereszt ma már nincs meg. Ott volt, ahol a Budapest-Kassa közötti országos útból - ma 30-as - kiágazott a „Kisbagi” majd a Rab Jancsi út. Ezen az úton lehet eljutni a Monostorvölgyén, Galgahévízen keresztül a „Bika tóhoz”. Nagyon szép és történelmileg gazdag utat lehetne az alsó galgavölgyi községeknek kialakítani az erdőn keresztül.
        Bizonyára olvasóim tudják, hogy a Zöldház ( domonyi terület ) és Kisbag között a 3-as út az erdő alatt vezetett, de hadászati okokból a második világháború alatt - hogy a két vasúti rámpát kiiktassák - építették meg a jelenlegi út mintegy felét (Budapestről jövet a Kisbagi Csárdához elágazó részig) a további útkorrekció a 3-as útnak az 1960-as években történt korszerűsítés eredménye.
        A kereszt tölgyfából volt igen szép korpusszal ( Jézus teste ). A kereszt kidűlt, gondozója sem volt. Korábban a Bakó-őrház rámpa kezelője és a Kisbagi Csárda tulajdonosa gondozta. Vélhetően ezt a keresztet Bag község katolikus közössége állíttatta, mert Szvoboda Lőrinc a Csárda tulajdonosa vagy bérlője 1933. szept. 5-én térte a képviselőtestületet, hogy a Kisbagnál lévő kereszt környékét közmunkában hozzák rendbe. Ezt megszavazták, de a gödrök megmaradtak. Ha a keresztet bagi lakos állíttatta volna, akkor feltételezhető, hogy nem a képviselőtestülethez fordul a kereszt elhanyagolása miatt. A kereszt földben lévő része elkorhadt, és kidűlt.
         Balázs István ácsmester az 50-es évek elején a kidűlt keresztet felállította munkatársaival.
Egyik alkalommal Máriabesnyőre zarándokolva észlelte, hogy a kereszt eltűnt a rajta lévő korpusszal együtt. A helyét pontosan tudjuk, az autópálya betonja takarja. Ha ott állna, az autópálya akkor is megépül, csak áthelyezésre kerül a kereszt, mint ahogy azt már máshol is megállapítottuk.Ismeretünk szerint ez az egyetlen kereszt, amely kidűlt vagy megsemmisült, így a

„Kidűlt keresztfának nem köszön már senki.”

Az M3-as autópálya útdíjasítása

TELEPÜLÉSÜNK ÉLETÉNEK meghatározója a községünket átszelő M3-as autópálya is. Mindenkit érint. Érezzük előnyeit, de (jelenleg indokolatlan túlsúlyban) szenvedjük hátrányait is. Most az időszerűséget, a címmel kapcsolatos környezeti hatástanulmány I. Fázis összefoglalójának véleményezése adja.
       A vonatkozó kormányhatározat az M3-as továbbépítésével együttjárónak tekinti a Bp.-Gyöngyös útszakasz autópálya-díjasítását (apd) is. Ez az alapja a vizsgálatnak , miszerint:

       „Nem az a kérdés, hogy egy tevékenység folytatható-e, vagy sem, hanem ennek hogyanjára kell választ adni.”

       A tanulmány magas színvonalú, széles körű, de véleményünk szerint indokolatlanul kimaradt településünk: Bag nagyközség kellő felmérése, értékelése, a várható forgalom változásával kapcsolatos környezeti hatás.
        A HBT Környezetvédelmi Csoportja valamint az önkormányzat TÉK B.-a véleményében arra törekedett, hogy igazolja és alátámassza indítványát, hogy a II. Fázis öf. hatástanulmánynak Bagon is legyen mérőhelye, ne történjen - mért és értékelt alapparaméterek hiányában - újabb ráterhelés a jelenlegiekre, amelyeket az atom- ill. veszélyes hulladék lerakók, a rádiótelefon átjátszók káros hatása még kedvezőtlenebbé tesz településünk számára.
        Nem teljes felsorolásunkban vázoltuk az esetleges előnyöket, hátrányokat, amelyek a forgalomváltozással, apd-vel járnak, hangsúlyozva, hogy a technika fejlődése, kellő körültekintéssel az embert szolgálja.
        A 3105-ös, 30-as sz. utaknak a fizető kapukon való, forgalmi csomópontokhoz való csatlakoztatása számunkra veszélyes, ezért a „matricás” rendszert támogatjuk, s a szükséges óvó intézkedések megtételét elvárjuk.

Fohász
Székely himnusz

ÖRÖMMEL VETTEM kezembe Balás Gábornak, 1984-ben a Panoráma gondozásában megjelent „Székelyek nyomában” c. könyvét. Érdeklődésemet csak fokozta, hogy a könyv jelentős terjedelemben foglalkozik azoknak a székely származású személyeknek élettörténetével, akik magas szintű munkálkodásukkal jelentőset alkottak, vagy példás, hősies életükkel történelmünk nagyjai közé tartoznak. A felsorolás nem lehet teljes, mert ahhoz több kötetnyi sorozatra volna szükség. Maga a szerző is jelzi: rangsorolás nélküli felsorolás büszkeségeink közül.
          Kérdés, hogy kik a székelyek?A kérdésre egyértelműen azt felelhetjük, hogy a magyarság egyik magyarságát megtagadni nem akaró népcsoport, amely, mióta tudunk róluk, mindig magyarul beszélt. A székelyek eredetéről, épp a különlegességek miatt sok feltételezés van. A magyarság őstörténetének kutatásakor a székelység megőrzött sajátosságainak figyelembevétele nem mellőzhető. A tudomány jeles képviselői sokszínű magyarázatot adnak, de a végleges eredményt még ma sem lehet kimondani.
          A székelység szenvedése leírhatatlan. Gondoljunk csak a „Madélfalvi veszedelemre”, ahol 300 székelyt kaszaboltak le. Ahol Madélfalván az áldozatokat eltemették, eredetileg fakeresztet állítottak. 1899-ben sas figurával emlékmű készült. A márványtáblán a következő olvasható:

Siculidium
(„Székelyöldöklés”)

       „ A székely határőrség szervezésekor Madélfalva határában 1764. január 7-én a cs. katonaság által védtelenül lekaszabolt csik és háromszéki vértanúk emlékére, kik az ősi szabadság védelméért vérzettek el, emelte az utókor hálás kegyelete 1899.”

       Felvéstek az emlékműre egy verset is, melyet Balló István csikvármegyei tanfelügyelő szerzett.

Székely nép! Itt hullott őseidnek vére.
Kiket zsarnok önkény bosszús karja ére.
Midőn alkotmányos szabadságod védték,
Szörnyűkép olták ki sok ártatlan éltét.
De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt,
Emlékük nem vész el, örökre fennmarad.
Mert hű kegyeletben megtartod őseid,
így él majd emlékük időtlen ideig.

        Helyi gyűjtésből került hozzánk a „Függetlenség” c. újságcikk, amely 1940. szeptember 19-én jelent meg. Hitelesség okául szó szerint közöljük a cikket:

PÉCSI EGYETEMI HALLGATÓK ÍRTÁK 1925-BEN A SZÉKELY HIMNUSZT

       A Székelyföld diadalmas hazatérésekor Erdélyországban is felcsendült egy gyönyörű melódiájú, poétikus dal, a Székely himnusz, amelyet a napokban hallhattak a rádióhallgatók százezrei is. A szerzők nevét nem közölte a rádió, pedig a zeneszerző, mint a szövegíró Pécsett élt.
          A Székely himnusz muzsikáját tizenöt évvel ezelőtt Karl Lajos dr. a legnagyobb pécsi könyvkiadó vállalat tulajdonosa írta. Kovács József és Szalántzy Elemér tettek eléje egy sebtében rögtönzött verset, amelynek címe „Székely himnusz” volt, a szöveg így szólt:

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Borongós (göröngyös) úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag-ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától (harcában) zajló tengeren.
S fejük az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd el Erdély! Erdélyt Istenem.
(Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem!)*

       Kovács József a szöveg írója, később hazakerült Kolozsvárra és titokban terjesztette a „Székely fohászt”, amely most diadalmasan és boldogan tört elő öregek és fiatalok szívéből. Szegény Kovács József nem érhette meg ezt az örömet.
így csak Szalántzy Elemér dr. pécsi orvossal, a harmadik társszerzővel örvendezik Karl Lajos a késői sikernek, amelyre még gondolni sem mert, amikor megírta a „Székely fohász” zenéjét.

Pécs, szeptember 19.

K.B.

* (Zárójelbe tettük Balási könyvében leírt szöveget.)

        A fentiekből láthattuk, hogy Kovács és Szalántzy szövege eltér a ma énekelt és írt szövegtől. Az eltérések ellenére, anélkül, hogy mi ebben illetékesek lennénk, az a véleményünk, hogy a ma ismert szöveget és zenéjét fogadjuk el.
       De az újságcikk másban is eltér a könyvben leírtaktól, ugyanis Balás Gábor azt írja könyvében, hogy „száz” szót „ezerre” a szöveget író Csanády György javította. Az újságcikk és a könyvben írtak közötti szerzői eltérést mi elfogadni nem tudjuk.
        A „Székely fohász” ( Himnusz) eredeti szövege nincs meg, de talán nem is ez a lényeg. Egy gelencei fiatal embertől olvastam, az ismerttől jóval több versszakos fohászt, ami azt bizonyítja, hogy az oly sok tehetséggel megáldott székely ember fájdalmában, örömében könnyen farag verssorokat.
        Balás szerint az 1900-as évek elején Ó-Romániában mintegy 100.000 székely élt. 1918-ban Erdély román kézre jutásakor kb. 200.000 magyar menekült el Erdélyből, melyből becslések szerint 50.000 fő székely volt.

Balogh Imre
Göthér Imre
Tamás István
Tamás János
Tímár Domonkos

a második világháború után kényszerült elhagyni szülőföldjét. Bagon telepedtek le, családot alapítottak, s a község megbecsült polgárai.

A „Székely himnusz” szövegének elemzésében Balás Gábor ezt írja:

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Borongós (göröngyös) úton, sötét éjjelen

- jelzi a megpróbáltatás és bizonytalanság érzetét.

Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag-ösvényen.

- a csodavárás hangja ez.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától (harcában) zajló tengeren.

- utal a folytonos porlasztó hatásra, amit a sajátosságokat nem tisztelő környezet és az öntudat fogyatkozása vált ki a székelyeknél

S fejük az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem.

- a régi haza iránti honvágy fellobbanására mutat.

       Az erdélyi táj, az ott élő emberek mélyre nyúló gyökere, vissza hívja szétszóródott gyermekeit.
Balás Gábor könyvében azt írja, hogy a székelyek mint Grassalkovich telepesei Sződön is felbukkantak. Az elnéptelenedett falvakba Grassalkovich telepített még németeket és tótokat is. Ebből az időből a Dunapataji Jegyzőkönyvek tartalmaznak olyan feljegyzéseket is, hogy ott székely módra, nyíllal sorolt földek voltak.
       Miért írom ezeket le? Mert nem kizárt hogy nem került ez a székely telepes Bagra.
Mire alapozom feltevésemet? Kathona István, aki 1747 szept.12-én született, 1766 június 12-én házasságot kötött Balázs Erzsébettel. Az pedig közismert, hogy a székely neveknél gyakori, hogy a vezetéknév keresztnév .
       Bagot Grassalkovich vásárolta meg 1746-ban. Igaz viszont, hogy az 1720-as országos összeírásban már szerepel Ballás (Balázs) János. (Nyilazás = újból való kisorsolás ) Bagon, ha nem is hivatalos dűlőnévként, de van „Hosszúnyilas” (Galgavölgyi dűlő), „Nagynyilas” (ugyancsak Galgavölgyi dűlő). Mivel a Hosszú-, és Nagynyilas a nép nyelvén máig élő földrajzi név, biztosra vehetjük, hogy újból osztott földekről lehet szó. Természetes, ezek tovább kutatása szükséges.
       Ha áttekintjük, hogy az évszázadok során hány székely család kényszerült a megélhetés reményében áttelepülni, akkor érthetjük csak meg igazán:

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

A „Székely fohász” ma a székelyek legbensőbb imája. Imádkozzunk mi is! Énekeljük velük a Székely himnuszt!

„Ezekért a fiúkért valaki felelős!”

BESSON ÉRSEK közel 60 éve megfogalmazott szavai jutnak eszembe amikor vezetőink, nevelőink, szüleink, testvéreink felé emelek szót:

      „A katolikus Vezetőnek tudatában kell lennie annak, hogy kétezer éves kultúra minden java, kincse áll mögötte. Ennek a kulturkincsnek kell, hogy terjesztője legyen.
Oda kell állni azok mellé, akik Krisztus országa uralmáért küzdenek a földön.”

        Nem titkolom, hogy ezek a gondolatok a magam gondolatai összegzésével is összecsengenek, de kötelezettségeink vannak kifelé is, a társadalommal szemben.
        Többet, jobban kell dolgoznunk. Segítenünk kell a ránk szorulóknak. Elkötelezettségünket tudatosan, következetesen tetteink igazolják. Ne legyünk konc, nyűg, szégyene magunknak, másoknak. Erre senki sem kényszerít, magunk vállaljuk. Nem kívánnak mindannyiunktól mesterművet minden területén az életnek - hiszen erre ritkán is van alkalom, de tehetségünkhöz mérten tegyük feladatunk!
       Bizonyára ilyen és hasonló feladatok másokban is megfogalmazódnak. Napjaink fő kérdése ez, és megerősödésünk alapja. Az emberiség sorsát a hétköznapi, csendes munka viszi előbbre. A belső kitartó munka, a külső siker igazi előkészítése és záloga. Ha mindenki a maga helyén komoly munkát végez, az eredmény nem marad el.
         Íme, az emberi tudás feltárt ismeretanyagának kincses tára, melynek szeletkéit Kumorovitz L. Bernát akadémikus, Premontrei tanár tanításából kiemelem, melyek alapot adnak arra, hogy belássuk, rendtársa, Mécs László költőnk, címadó verssorának intelme bennünket is érint.

Bag, 1997. július.

BaGi