Elesettek

Emlékük bennünket kötelez

LÁZÁR VILMOS honvédezredes aradi vértanú, korábban császári tiszt volt, később birtokán gazdálkodott. 1848-ban beállt a honvédseregbe. 1949 nyarán hadtestparancsnok lett, részt vett a temesvári csatában. Öccse, Lázár Lajos tüzérfőhadnagy a bagi rkt. temetőben nyugszik, akinek sírját a bagi hazafiak minden március 15-én a kegyelet virágaival megkoszorúzzák.

       Lázár Vilmos levele feleségének október 5-én (1849):

       Mindenem-e földön, kedves szentem, Máriám! A lelkiatya, akinek kezeibe letettem vallomásomat - és kinek kitártam tiszta öntudattal bíró keblemet, át fogja neked adni kis gyűrűmet, szivartárcámat, és evőeszközömet, melyet itt, fogságom alatt használtam. Károlynál fogsz találni levelet és kedves arcképedet - azonkívül több holmit. én keresztül vívtam az élet-halál tusáját - én meg fogok halni, mint férfiúhoz illik. Szívem, a szegény, mely érted fog dobogni utolsó ütésig és tiszta szerelmem nálad maradnak. én nem akarom átkozni a végzést, nem , senkit én boldogító szerelmedben öt évet és két hónapot éltem, és ezen idő vigaszul szolgál, hogy már el kell hagyni e földi pályát. Adj gyermekeink mindegyikének, ha kilép a világba, egy emléket tőlem - élő jeléül annak, hogy aki becsületesen és tisztán élte egész életét - nyu-godtan tud meghalni, ha ártatlanul is mint én. Te pedig, éltem$védangyala, kinek kezében életem tisztább és jobb lett Teneked, kedves Marim, még egyszer az utolsó istenhozzádot mondom, és szolgáljon ezen vallomásom néked vigaszul, hogy annak oka, miszerint nyugodtan halhatok meg. Te vagy, és felte-szem felőled, Te mindenem, hogy méltó fájdalmaidat nem csillapítani, mert azt tudom, hogy nem lehet, tudom magamról is, de korlátolni fogod és azzal bizonyítani, mily kedves emléked Teneked.Köszöntsd, csókold nevemben ármint, Hermit, Lórit, Minát. Stainert és Menyánszkyt és különösen még Szomjaséket és minden és minden jó ismerősöket és barátokat - és rokonokat.Csókold kedves gyermekeinket, és öleld forrón szívedhez nevemben, miként én Téged, Te kedves Marim, képzeletemben ölellek és szorítalak ezen utolsó percenetig érted dobogó szerelmes szívemhez.

Isten veled!   Tiéd örökké, még a síron túl is hű Vilmosod

A Helytörténeti Baráti Társulat

szeretettel meghívja Önt és Kedves Családját, ismerősét december 17-én, 18 órai kezdettel, a bagi Dózsa Gy. Műv. Házban tartandó

Polgár Jutka (Balázs Gusztávné) könyvbemutatójára,

amelyen lehetőség adódik a dedikálásra is. Mesék versek kicsiknek, nagyoknak Óperencián innen c. könyv a helyi Iparcikk boltban kapható, igényelhető.

       Egyik legnagyobb élő magyar írónk Nemeskürthy István, aki megpróbálta leírni e borzalmas napokat a „Rekviem egy hadseregért” című könyvében. Amit ő a könyvében leírt, az mind igaz. őrzöm a könyvet, de úgy érzem az emberek gyorsan felejtenek.De a kálváriának még nincs vége.
       Betegszabadságra engedtek haza 1943. szept. 30-án, úgy, hogy többet nem is hívtak be katonai szolgálatra. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a front Bagon ért utól a szülői. Szt. Imre utcai házunkban. Mivel apám jól beszélt oroszul ( I. Világháborús emlék) az első orosz katonához aki megjelent a pincénk ajtajában oroszul szólt. Láthatóan kitörő öröm volt az orosz katonák körében, akik ölelgették örömükben.
       Községünkből dec. 8-án a németek visszavonultak, megszűnt községünkben a három hétig tartó állóháború. Dec. 14-én „malenki robotra” szedtek össze bennünket. Aszódra vittek, Dr. Reblai volt állatorvos pincéjében zsúfoltak össze bennünket. Másnap Hatvanba indultunk, de ki tudja miért, onnan visszahoztak bennünket Aszódra. Majd innen Turára irányítottak. Újévkor már Jászberényben voltunk. Az ide-oda menetelés közben hatan megszöktek. Az oroszoknál ez nem okozott nagyobb gondot, első alkalommal az utcán állókból pótolták a hiányt. Jászberényben már voltunk vagy 20.000-en. A vérhas szedte az áldozatokat, Isten a megmondhatója, hányan haltak meg.
       Jött a parancs, hogy a vasutasok álljanak külön, így én is kiálltam. A csoportot Ceglédre irányították, de nem vasútépítésre, ahogy mi azt gondoltuk. Itt már többen is voltunk bagiak Rédvai Mihály, Könczöl Ferenc. Két hetet töltöttünk a ceglédi kastélyban.
      Naponta ki tudja hányszor számoltak meg bennünket. Szinte lehetetlenség volt innen megszökni, és szigorúan tiltották, hogy levelet adjunk át bárkinek. A szigorú fenyítés ellenére 1945. jan. 17-én sikerült egy levelet egy kocsira feldobnom. A levélen az volt, hogy továbbítsák a levelet Deme Margit feleségemnek Bag, Szt, András utca 72-be. A levelet a feleségem meg is kapta. Ez a levél még ma is meg van, te is elolvashatod - mondja Pista barátunk. Elolvastam.
       Május 1-én indultunk Ceglédről, zsúfolt vagonokban, csak az a bizonyos kis nyílás volt minden vagonon. Az útirány Nagy-váradon keresztül (május 9-én) Fogsányba. A további út 18 napig tartott, míg megér-keztünk Moszkvába. Emlékszem az első meleg étel Moszkvában bableves volt. Előbb elosztottuk a levét, majd utána szemenként a babot.
Azon kevesek közé tartoztam, akik túlélték a Donkanyari poklot, és mint civil, több társammal együtt ismét fogolyként Oroszországba kerültem.
       Az nem lehet igaz, hogy erről mit sem tudtak a nyugati nagyhatalmak. Annál is inkább nem hiszem, mert a fogolytáborban volt minden nációbeli ( még japán is ), nem is kevés. Kállay Miklós fia, mint huszárszázados is a lágerben volt.

      Egy orosz fogolytábor egyenlő volt a poklok poklával. Az idő mindent megszépít, de az ottani szenvedést elfelejteni nem lehet. Azt, hogy hányan miben pusztultak el, azt a jó Isten tudja.
       A sok közül egy eseményt elmondok. A táborba bejárt egy orosz, egyes fogatával. Ahogy bejött, a ló nyakába akasztotta az abrakostarisznyát és ment a dolgát intézni. Alig vártuk, hogy elmenjen az öreg. A ló nyakáról levettük az abrakostarisznyát és a tartalmát egy vödör vízbe öntöttük, majd vissza akasztottuk a ló fejére. A nehezebb takarmányrépa leülepedett a vödör aljára, leöntöttük a pernyés vizet, és fenséges ételt készítettünk a ló abrakjából. Persze erre is rájöttek.
Az öregnek az tűnt fel, hogy túl gyorsan elfogyott az abrak a tarisznyából. De ahogy hallottam a mi táborunktól volt kegyetlenebb, embert pusztító tábor is.
       Én a vagongyár öntödéjében dolgoztam, mint lakatos, pedig itthon a harapófogónál egyebet nem ismertem. Mégis sikerült 500%-ot elérnem, mert rájöttem egy munkadarab gyors átfordítására. Mivel teljesítményem állandósult 10 nap szabadságot kaptam. Ez abból állt, hogy egy viszonylag rendezett szobát, több kosztot kaptam és nem kellett munkába mennem.
       A táborban volt még több bagi is, Könczöl Ferenc, Rédvai Mihály, Tóth János, Balázs János bátyám, Káré Vendel, Gergely Gáspár, Kurucz Palya Sándor, Nagy János, Urbán János.
      1948. május 1-én értem haza. Sorstársaim hozzátartozói értesülve hazaérkezésemről gyorsan megkerestek. Mindenki hírt akart hallani. Mondtam, hogy hoztam leveleket, sürgetve kértek, hogy adjam oda.
      Adnám én - mondtam - de itt van a cipőm talpában. Kurucz Palya Sándor cipész volt, s ő készített egy olyan fatalpú bakancsot, amelynek a közepét kivájta, és abban rejtettük el a leveleket. így hát ezt a bakancsot kellett szétszedni.
Hát egyszerre ennyit. Három évben sok nap van, s minden napra jutott embert kínzó esemény.

Elmondta: Balázs István

„Jaj, annak a népnek, kinek nincsenek hősei.”

       Nekünk vannak, itt élnek közöttünk, csak mi nem akarjuk észre venni őket.
Amikor elhunyt hősökre emlékezünk ne feledjük az élőket sem. Istennek hála még ilyenek is vannak. Tisztelettel hajtsunk fejet előttük.

Lejegyezte: Dr. Balázs, Balázs G.

       A felsorolt nevekből látjuk, hogy egyik-másik hősi halottunknak az adatait nem vagy nem helyesen tudjuk. Azok neve elé, akik neve az emlékműn szerepel, keresztet tettünk. Adatközlésünk célja az volt, hogy a későbbi időkben is hősi halottainkat be lehessen azonosítani.
       A téli hónapokban a Társulat tagjai a hiányzó adatokat megpróbálják pótolni, vagy olyan szöveggel ellátni, amely alapján a hősi halott azonosítható. A teljes névsor egy példányát átadjuk az aszódi Petőfi Múzeumnak megőrzés végett, hogy később is a kutatók számára hozzáférhető legyen.
       Ezúton is kérjük azokat, akik ismerik a hiányzó adatokat, közöljék a Társulattal!

Köszönjük!

       Mindenki saját tetszése szerint oszthat, szorozhat. De vegyük egy későbbi összehasonlítási alapot. A Nemzeti Parasztpártnak 1948-ban volt egy választási plakátja, melyen egy mázsa volt. A mázsán egy mázsa búza, a csüggőn egy pár csizma.

Aláírás: „Mi ezt akarjuk!”

       Hát kedves Péter bátyám a mázsa nem ebbe az irányba mozdult el. Úgy véljük az agrár ollóval egy kis baj van.

 SZEPTEMBER 24-ÉN megkezdődött a BAGI NÉPFŐISKOLA IV. évfolyamának őszi féléve.Az előadássorozat „Felelősségvállalás és kezdeményezés” címet viseli. Törekvése a korszerű jóléti elvek és az ésszerű gazdasági szempontok ötvözése településünk mindennapjaiban.
       A nyitó előadás „Autópályadíjasítás Bagon” c. alatt településünket közelről érintő hatásvizsgálatával foglalkozott az előző számunkban tárgyalt vázlat, részletes kifejtése alapján. Az előadás és az azt követő vita id. Balázs Gusztáv közremű-ködésével zárult.
      Október 8-án két téma szerepelt. Az első szintén Balázs Gusztáv előadása volt, a „Természetes világítás” köréből, amelyet Dr. Balázs József - elnökünk - az „Aradi vértanúk” című megemlékezése követett.
       A korszerű elvárásoknak megfelelő és biztonságos (látáshoz) foglalkozáshoz, kellő megvilágításra, árnyékhatásra, káprázásmentességre, egyenletességre, jó természetes világításra van szükség.A hallgatók megismerhették a megvilágítás (lux) mérés elvét, gyakorlatát, a világító felületek jellemző méreteit, tájolását, a munkahely elrendezés stb. összefüggéseit.
       Felelősségünk a tárgybeli előírások követése, vizsgálatok elvégeztetése, kiértékelése, felhasználása ill. a hiányos-ságok megszüntetése, hogy „messzebb” legyen a „messze”.

AZ 1848-AS SZABADSÁGHARC eszmei tisztasága, dicsősége 1849 őszére beárnyékolódott. A turai csata után (1849.jul.20.) két tűz közé délre, keletre került a hatalmas túlerővel küszködő honvédseregünk, mígnem Világosnál, az oroszok előtt letette a fegyvert.
       Haynaunak, az osztrák hiénának nem volt elég az öldöklés, a kormánytagok kivégzése, a fogoly, a tizenhárom aradi tábornok életére is tört. 1849. okt. 6-án kivégeztette őket. Az ARADI TIZENHÁROM vértanú halált halt.
       Milyen hazaszeretet, szabadságvágy, nemzetköziség, felelősségvállalás,... és igazságtalan leigázó , A Kárpát medence népeit egymás ellen uszító, öldöklő uralkodási vágy...
       Soha ne feledjük őket, a hazánkért, korábban-későbben - életület is áldozó - tanúskodó hőseinket! Istennek legyen hála, még ma is élnek közöttünk hősök, akik a Don-kanyar hősei. Megadjuk-e a nekik járó tiszteletet? Nem! Elmegyünk mellettük úgy, hogy kalapot sem emelünk. Ezért mi vagyunk a felelősek. Lassan elmennek közülünk, fájdalmaikkal, emlékeikkel.
      „Törpe nép az, mely nem tiszteli ősei nagyságát!” - írja Garay János egyik versében. Tiszteljük hát őseinket, hőseinket, mert csak így leszünk méltó utódai a 48-as eszméknek.

BaGi

A HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT Elnöksége és a „BAG SZÜLŐFALUMÉRT” alapítvány kuratóriuma ezúton köszöni meg mindazoknak a támogatást, akik az 1996. évi jövedelemadójuk 1 %-át a Helytörténeti Baráti Társulat és a „BAG SZÜLŐFALUMÉRT” alapítvány javára ajánlották fel.
       A Társulat célkitűzése egy mondatban: Munkálkodni azon, hogy a Bagon élő emberek jól érezzék magukat lakóhelyükön. Mindazoknak akik többet akarnak meg-tudni munkánkról, ill. az Alapítvány tevékenységéről, szívesen állunk rendelkezésére.