A tánc-versszakok szünetében a “táncos”, a “Caravan zenekar” pihen, e közben Balázs János, Tóth András, Halász Mihály, Katona Elek alkalmi “énekkara” mondandójára figyel.

Tiszafüred – Karcag

Ifj. Balázs Gusztáv:

Térképen is megrajzolható az a hozzám nagyon közelálló kistáj, amit a Nagykunság vicinálisa, a Tiszafüred-Karcag vasútvonal két kocsiból álló járata 44 kilométer távon iramosan beszalad. Július közepén adták át a Tisza-tó fővárosának felújított állomását, ahonnan viszont már csak pár napig indul el ez a vonat. A MÁV 103-as vonalát a millennium évében nyitották meg. Üzemének századik évfordulóján, 1996-ban mindkét végén emléktáblát avattak. A jövőben Tiszafüreden egyedül a Füzesabony-Debrecen, Karcagon a Budapest-Debrecen viszonylat marad életben.

Vonatunk a Kistisza mellett kezdi csattogását. A Tiszafüred-Kunhegyesi- síkon lódul útjának, miközben átbújik alatta a Tisza-tó létesítése előtt épült Horthy-csatorna, amely közvetlenül a folyó medréből, az örvényi műemlék szivattyúház gépeinek működése révén szállítja a tápláló öntözővizet a Nagykunságba.

Innen már nem indul vonat és nem érkezik ide sem – csak áthaladnak rövid megállás után a szerelvények a debreceni vonalon, megszakad a majdnem közvetlen közeli összeköttetés a miskolci fővonallal.

Csak remélni tudom, hogy nem véglegesen, mert bízom benne, hogy a kunok, mint annyi mást a történetük során, ezt is megoldják.

Öröm volt elmenni a forró júliusi napon erre a vonatozásra, mert az itt szereplő képeket (a karcagi családi gólyakép kivételével) csak ezen a vonaton lehet „lencsevégre kapni”.

Pontosan mutatják a távolságot a vaspálya oldalán sorakozó szelvényjelző kövek, de az ablakból kinéző krónikást mégsem az élet megmérhető elemei ragadják magával, hanem a vidék, a természet és az ember alkotta táj színes és változatos képe.

Kunmadarasig csalóka látszat, hogy legalább a távolban feltűnnek a hajdani kunokat éltető szarvasmarhák. Délibáb! – fognám a látványra, ha a Hortobágyon utaznék át, de hamar kiderül, hogy csupán szalmabála-gulyákat látok közel és távol. A leengedett ablakoknál állva vigyáznom kell, hogy a be-becsapó akáclomb képen ne töröljön.

Pusztakettősre érve különleges vasúttörténeti kiállítás hökkent meg. Ilyen is van? Mi lesz a pusztai tárlattal, ha augusztus elsejétől már nem találkozik itt Kispiros Csörgővel?

Kunmadarason végre meglátom az első jószágokat, és jólesik itt a megállás is. Az állomás gondozott környezete marasztalna, s magam elé képzelem a nagyközség hatalmas református templomának látványát – sajnos messze esik innen – és érzem a közelében sütött Ferdinánd tekercs illatát. Sajnálom, hogy a kezdő és a végállomás között egyedül szolgálatot teljesítő vasutas már indítja is tovább a vonatot.

Az út harmadik harmadánál kitágul a tér, a mai Nagykunságra jellemző hatalmas szántóföldi táblákhoz érkezünk. Dús termést ígér a napraforgó és a kukorica – mégis szomorkásan érkezem be Karcag állomásra.

Innen már nem indul vonat és nem érkezik ide sem – csak áthaladnak rövid megállás után a szerelvények a debreceni vonalon, megszakad a majdnem közvetlen közeli összeköttetés a miskolci fővonallal.

Csak remélni tudom, hogy nem véglegesen, mert bízom benne, hogy a kunok, mint annyi mást a történetük során, ezt is megoldják.

Öröm volt elmenni a forró júliusi napon erre a vonatozásra, mert az itt szereplő képeket (a karcagi családi gólyakép kivételével) csak ezen a vonaton lehet „lencsevégre kapni”.

2023. július 27. A képeken a vonal tiszafüredi állomásról induló sínpárja látható, majd a Horthy-csatorna, amely felett a vonat áthalad.

Vidi József (Josti bácsi) és Hajdú Mihály (Misi).