Bag község oktatástörténetéhez

KÖZSÉGÜNK oktatástörténete még feldolgozatlan. Bár elég sok adattal rendelkezünk, annak leírásához most én még sem vállalkozom. Községünkben lakott Zahony István (1675-1697) licenciátus, aki feltételezhetően tanítással is foglalkozott.
       Bagon 1846-ban az iskola felszerelése: 4 hosszú bárdolatlan lóca, vagyis kettéhasított rönkfa. Bárdot az ácsok használtak. A lefejszézett rönkfát, bárdal simára bárdolták. A négy lócán kívül volt még két fekete tábla és más semmi. Akkor milyen lehetett 100 évvel előtte. Elképzelhető, hogy a jobb idő beálltával a nagy fák árnyékában volt az oktatás. De újabb száz év után sem volt szembetűnő változás. Mit ír erről Farkas István, aki 1898. okt. 10-én született Turaharaszt pusztán, és 1923-tól tanított Bagon: „A mestergerenda alátámasztva tartotta a padlást, ahonnan hullott a gaz is, ha fújt a szél. Berendezése téglára rátett deszka. Alapterülete 8x4=32 négyzetméter. Szabadba nyíló ajtó, WC sehol. Fűtés nem volt.”
       Kissé vaskos borítékot hozott a napokban a posta. Én is, mint mindenki, először a feladót néztem. Nem tudom örömöm volt-e nagyobb, vagy a kíváncsiságom. A kedves sorok mellett egy könyv lapult. Címe: A tanítók összeírása 1770/71-ben. A kötetet szerkesztette, és a mellékletet összeállította: Dr. Szabó Imre.
       Dr. Szabó Imre annak a Szabó József tanítónak a fia, aki Bagon 1921-től 1941-ig tanított. Működési bizonyítványát 1995. év decemberi számban közreadtuk.
Szeretettel gondolok vissza tanítómra, mert mint elsőosztályos tanulót, ő tanított meg a betűírás tudományára. Büszkék lehetünk fiára, aki méltó utóda Szabó Józsefnek.

Dr. Balázs

Menekülés Erdélyből
„Maroknyi székely porlik, mint a szikla”

I. rész

KORTÁRSAIM emlékeznek még arra a szívet szorító látványra, amikor 1944. őszén a „nagyúton” (3-as úton) a végét nem látható egymás utáni sorban követték egymást a lovas kocsik, amelyen elfáradt székely menekültek haladtak az ismeretlen felé. Talán már céljuk sem volt a testi-lelki gyötrődéstől, csak mentek, mentek. Akkortájt a pszichológia még nem volt divat, de ha lett volna is nem biztos, hogy választ tudtak volna adni döntésük okára. Sajnos a történelem bizonyította félelmüket, mert minden ok nélkül számtalan ember pusztult el értelmetlenül.
       Amikor 1918-ban Erdély a román királyság fennhatósága alá került; 200 000 magyar jött át onnan Magyarországra, akik közül (becslés szerint) 50 000 székely lehetett. Aki behatóbban akar foglalkozni a székelyek sorsával, s megismerni azokat a székelyeket, akik bőségesen gyarapították a magyar közélet nagyjait, azoknak ajánlom Balás Gábor „A székelyek nyomában” c. könyvét.
       A történelem vihara Bagra is elsodrott öt székely leventét, a II. világháború után. Most ezek közül Tímár Domonkos visszaemlékezését adjuk közre, hogy megértsük a székely himnusz sorát:

„Maroknyi székely porlik, mint a szikla.”

       Tímár Domonkos 1923. január 28-án született Gelencén. A négy hold szántó és 10 hold erdő tartotta el a népes családot, ahol tíz gyermek ülte körül az asztalt. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1943-ban állt sor alá.
       Behívót, korosztályuk nem kapott - mondja Domonkos. Amikor az oroszok közeledtek behívattak a községházához, s akinek jutott osztottak ki katonaruhákat; nekem nem jutott. Felraktak egy teherautóra és elvittek bennünket Kézdivásárhelyre. Itt orosz bombázás ért bennünket, szétszóródtunk a kukoricásban. Amikor a gépektől tiszta lett az ég, elindultunk Magyarország felé. Mintegy 15 kilométert haladtunk, találkoztunk a német utánvéd csapatokkal. Az utakon emberek sokasága, leírhatatlan látvány volt. Leállítottunk egy lőszert szállító német autót, s azzal visszamentünk Kézdivásárhelyre. Odaérkezésünkkor a város megint bombatámadást kapott. Nem volt hová legyünk. Futás közben találtunk egy olyan kaput, amelyet be tudtunk lökni. Levágódtunk a kerítés mellett; a szomszédban lévő fűrésztelepet találat érte. A támadás nem sok ideig tartott. Leráztuk magunkról a földet, és csak azt kérdezgettük egymástól, hogy nem vérzünk-e. Hálát mondva az Istennek, egyikünk sem sebesült meg.
       Elindultunk haza felé, mert csak 12 kilométerre voltunk a falunktól. Mire a falu közelébe értünk kezdett sötétedni. Láttuk hogyan jönnek a határőrök, de már a hátvéd tankok zörgését, csikorgását is lehetett hallani. A nádasban igyekeztünk falunkat elérni, a németek felrobbantották a hidat. Az oroszok világító rakétával lőttek, de olyan szaporán, hogy az aprópénzt a földről fel lehetett volna szedni. A szélső házak pincéibe, bunkerjaiba húztuk meg éjjelre magunkat. Amikor reggel hazaindultunk, a kozákok lóháton szaladgáltak; a faluban csend volt, lövöldözést nem hallottunk. Később tudtuk meg, hogy a faluvégén lakóknak az oroszok mondták, hogy hagyják el a házukat, a falut, mert ha a németek nem hagyják el az ágyúzást, fel kell venni velük a harcot. Mivel az oroszok az ágyúzásra nem válaszoltak, a németek is abba hagyták. Közben az oroszok betörtek a Békás-szorosba, így a németeknek Dél-Erdélyből menekülniük kellett. Olyan erővel támadtak az oroszok, hogy lehetetlen volt a kis létszámú védőknek a támadást visszaverni. Közülünk volt, aki otthon maradt, volt aki tovább menekül. Az oroszokkal szinte együtt jöttek vissza a román csendőrök. A román csendőrök, a volt katonák közül, akiket el tudtak kapni, azt román katonai ruhába rázták és elvitték, de sokat elvittek civil ruhában is.
       Ahogy 1945. május 9-én vége lett a háborúnak, akik Magyarországra vagy Németországba menekültek elkezdtek visszaszállingózni. Volt, akinek sikerült, volt akinek nem, mert ha az oroszok elkapták bevágták a lágerbe, s egy két hónap után vitték tovább. A faluban nem sok orosz katona maradt, inkább csak rendfenntartók voltak. Visszajöttek azok a csendőrök, akik Erdély visszatérése előtt a faluban voltak. Elfoglalták régi helyüket a csendőr laktanyájukban. Ez nem sokáig tartott, mert az volt a szóbeszéd, hogy a románoknak ki kell vonulniuk Észak-Erdélyből. Állítólag ezt a rádió is leadta, dehát az egész faluban nem volt rádió. Mi úgy tudtuk, hogy negyven napon belül kell nekik ki vonulniuk. A lakosság bosszút akart állni, s figyelték, hogy mikor vonulnak ki. Dehát a csendőrök nem mozdultak, akkor mentek ki, amikor a lakosság már nem is számított rá. Uzsonynál volt 1940-ben a határ, ott húztak az erdélyi magyarok határvédelmet. A faluban megszerezték a „népőrséget”, amely civilekből állt, de volt fegyverük is. Ez a népőrség működött, úgy három hónapig. Akkor jött egy rendelkezés, amely szerint a népőrséget ismét a csendőrség váltja fel. A csendőrök többsége román volt, nemigen engedtek maguk közé magyart. Hát nem úgy alakult a helyzet, hogy Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolják. Létrehozták a magyar autonómiát (Csaucseszku ezt is megszüntette).
       Úgy emlékszem, hogy 1946. közepéig nem igen bolygattak ott senkit; legalább is azt hittük. Azokat, akik román katonák voltak, a csendőrök összeszedték s elvitték őket Sepsiszentgyörgyre. A mezőgazdaságban dolgoztatták őket. Amikor az a hír járta, hogy Észak-Erdélyt a magyaroknak vissza kell adni, akkor ezeket elvitték Ó-Romániába: Besszarábiába. Ott voltak szabadég alatt, annyi száraz hely nem volt, hogy fejüket lehajthassák; falunkból, Gelencéről 28-an voltak ebben a lágerben. A 28 elhurcolt közül csupán egy maradt életben és jött haza, hogy elmondhassa testvérei pusztulását. Nagyrészük ott fagyott bele a sárba. Gyengeségükben elaludtak és ott meg is fagytak a sárba. Ezek nem hadifoglyok voltak, ezek a hatalom áldozatai. Itt a nemzetközi egyezmény helyett, védtelen emberek pusztítása történt. Így pusztították a kőkemény székelyeket.
1946. nyarán már a volt katonák közül hívtak be tartalékosként. Aki tudott átszökött Magyarországra. 1946. novemberében újabb behívások voltak, ekkor hívták be az 1923-ban születetteket, vagyis a korosztályomat. Szétszórtak bennünket az egész országban, én Bukarestbe kerültem. Olyan kaszárnyában helyeztek el, ahol nem volt ajtó, az ablakok kivétel nélkül mind be volt törve. A szokottnál is hidegebb tél volt, a hőmérő 40 fokos hideget mutatott. Addig még tudtunk járkálni, ugrálni, addig még csak megvoltunk, de hamar legyengültünk. Aki kimerült lefeküdt, s meg is fagyott. Egy alkalommal bejött egy szakaszvezető nevetve, hogy megnézze hogyan vagyunk. Amikor el akart menni, útját álltuk, nem engedtük. Akkor levitt bennünket egy olyan helyre, ahol ebédelni szoktak. Fűtés ugyan ott sem volt, de a sok ember befújta; lefeküdtünk az asztalokra és jót pihentünk. Rá két napra kaptunk katonaruhát, de abban volt magyar-, román-, orosz katonaruha. A lábbelisem volt különb, egyik szandálban, másik bakancsban, a harmadik halina csizmában. Telt-múlt az idő, megkezdődtek a kiképzések, de milyen kiképzés? Mi jobban ki voltunk képezve, mint a román katonák. Minket a leventében alaposan kiképeztek. Csak csodálkoztak rajtunk.
       Eltelt egy hónap, amikor kivittek bennünket lövészetre. Olyan hideg volt, hogy a felszállt madár a levegőben megfagyott. Egész testünkben remegtünk a nagy hidegben. Hat töltényt adtak, amelyet megállás nélkül mind kilőttem. A román tiszt rám szólt: „ Tímár, te mit csinálsz?” Nem tudtam neki válaszolni, mert ha kicsit értettem is, de válaszolni nem tudtam. Nézi a lőlapomat, és mind a hat a körbe talált. A gyakorlótéren térdig érő hó volt, de volt egy fészerszerű tákolmány, amely alatt nem volt hó. Aki jól lőtt, az oda mehetett, ott könnyebb volt mozogni.

(folytatjuk)

Elmondta: Tímár Domonkos
Lejegyezte: Dr. Balázs

Egres
Sarfew = Sárfő
II. rész

AMINT AZ ELSŐ részben írtam, a vízre tett száraz fűszál óra lassúsággal mutatta az utat, a vízfolyás irányát. Induljunk mi is el az Egres-patak bal oldalán, mivel a vízfolyás itt még igen lassú, van időnk magyarázatot adni, de legalább megkísérelni a patak nevét, annál is inkább, mivel látjuk két nevet is megjelöltünk, jó lehet, hogy már évszázadok óta csak az Egres nevet viseli.
       Zsigmond király idejében és parancsára, 1430. szeptember 26-án határjárást tartottak, hogy megállapítsák Machalfalvai Péter és felesége Katalin, Veresegyházán és Szadán lévő birtokaik határait. Ebben, a határjárásról felvett jegyzőkönyvben találkozunk első esetben a patak nevével. A jegyzőkönyvben ez olvasható: „Először elkezdték a keleti oldalról a Sarfew nevű folyótól a Rew-nek hívott helyen.” A patak (az idézetben folyó), valószínű onnan kapta a nevét, hogy a helyenként átjárhatatlan nádas, mocsár borította az egész Egres-, illetve Domonyvölgyet. Ahol az Egres-patak átbújik, az Erdőkertest Vácegressel összekötő közúti híd alatt, onnan a területet, illetve a völgyet Domonyvölgynek hívják mindaddig, míg az Egres kb. el nem éri a bagi határt. Hogy menynyire feneketlen mocsár volt még a század elején is, arról a „Hét Kastély Árnyékában” című, Domony község történetét bemutató könyvben, ahol a könyv szerzője Pór Mihály ezeket írja: „Gyermekkorom egyik legmegrázóbb élménye volt, amikor az ottani öreghegyről (szlovákul: Stari) láttuk, hogy a patak közelében kipányvázott lovak elsüllyedtek és megfulladtak az iszapban. Nem lehetett kimenteni őket.
       Hasonló dolog történt Zsidón is : „Végre végtül végig olyan ingovány van, hogy ott vigyázatlanság esetén a marhák elpusztulnak.” ( Egy mondatban Zsidóról: Árpád-kori település, első okirati említés: Sydoud 1339. május 15. A község jelenlegi neve Vácegres.) Mivel az Egres-patak Vácegresen ered, minden bizonnyal a pataknak is szerepe lehet a község új nevének meghatározásában. Thuróczy János Magyarok Krónikájában ez olvasható: „András király pedig, az Úrnak Ezerkétszázharmincötödik esztendejében, uralkodásának harmincötödik évében költözött az Úrhoz. Teste az egresi monostorban nyugszik boldogan. A monostor domonkos-rendű volt, melyet 1288. okt. 8-án IV. László király, a nyulakszigeti apácáknak adományozott.”
       Egres község ma Romániához tartozik, melyet Igris-nek hívnak. A mi Egresünkről, 1698. február 7-én tartott határjárási jegyzőkönyvben ez olvasható: „Aszódi Márton 40 éves, a váci püspök kosdi jobbágya, a feltett kérdésre így vall: Az Juharos nevű kutnál midőn hánták volna az hányást és hogy ott hasítaná a Domonyi határt az Aszóditul, onnan Tovább a mély árkon ki egy Egres nevű hajdani malomra, fel az a Bagi delelőre vinne.”
       Közben haladunk, a mind jobban felgyorsuló patak vizével a Domony-völgyben, ahol vize táplál halastavakat, strandot. Korábban a Domonyi határban öt malmot hajtott a vize, mindenik malmát két kőre hajt, még pedig nyáron is ritkán apad ki. Van csárdája melyet Garainak hívnak, a Kis Baghi csárda is meglátszik oda. A Domonyvölgy gazdasági helyzetére utal, hogy 1873-han iskolája volt. Ebben az iskolában tanított Lázár Lajos 1848-as tüzérfőhadnagy, aki a bagi temetőben nyugszik.
(Szép hagyomány, hogy a bagi iskola tanulói gondozzák a sírt és a megemlékezés koszorúját minden március 15-én elhelyezik.) Az iskolaszék bélyegzőjén ez olvasható: „A DOMONYVÖLGYI KÖZSÉGI ISKOLASZÉK 1873.”
       Honnan tehát az Egres név, és mit is jelenthet. Az egres köszméte, piszke (Ribis grossularia) a kőtörőfűfélék családjába tartozik, bogyós gyümölcse van. Hazája, többek között Kaukázus és a Himalája. A házikertekben mindenhol megtalálható, de hegyi erdőkben vadon is megterem. Vagyis már a vándorlások korából ismerhették őseink. A honfoglaláskor a Galga-völgyét őseink törzsei megszállták, és vadon élő egrest találhattak, s e völgyet nevezték el Egres-völgyének, és az abban folyó patak vizét Egresnek.
       A Sarfew (Sárfő) és az Egres nevének lejegyzése között évszázadok teltek el. Az Egres-völgye évszázadok óta felvonulási útvonal volt, kapcsolódása a Rákos-völgyéhez csak növelte jelentőségét. Az, hogy korábban nem került lejegyzésre, nem jelenti azt, hogy az emberek egyik-, vagy másik nevet nem használták folyamatosan.
       Mielőtt az Egres-patak vizét fogadnánk Bag község területén, álljunk meg, és tekintetünkkel pásztázzuk át még egyszer: és ma mit látunk? Ott, ahol a kipányvázott lovak elmerültek a feneketlen iszapban, most szépen zöldell a kalászos.
       Ezt látjuk, s van amit nem látunk, de tudjuk, hogy van. Valamikor az út Domonyvölgybe, a bagi Diósberki hátsó-dűlő végén volt. Gyalogosok most is arra járnak. Ahogy balra elérjük az első domonyvölgyi házat - lehetséges, hogy ez a bagi-domonyi határ -, az udvarban feltörő vizet látunk. A feltörő víz nagyobb vízhozamú a Csintoványi-forrás vizénél. A forrás viszont nem ott van, ahol a víz feljön, hanem a szembe lévő part alján. Minden bizonnyal hasonló összetételű, mint a csintoványi víz; vagyis vesekő elhajtására igen alkalmas. Annyi bizonyos, hogy nem bagi területen van - bár pontosítani nem tudtam -, mert a kisajátító sem bagi lakos. A föld méhének kincse a Magyar Államé. Nem baj tehát, ha tudjuk: az itt lévő forrás vize közkincs.

Magyarország emléknapjai
Dicsőséges tavaszi hadjárat

1849. április 2.
Hatvani ütközet

       A nyúlvadászattal kérkedő Schlick, erős tüzérsége és lovassága által előnybe jutott Gáspár ellen du. 2 óráig. Ekkor megérkezett a magyarok segélye a 9. és a Schwarzenberg z.-alj, a Ferdinánd huszárok, s a lengyel légió Wysocki alatt. Schlich Hatvanba visszavettetett, s onnan makacs utczai harcban kiűzetett. Vesztesége 300 ember.

       Klapka csalódott, midőn Jellasicsnak bicskei haderejét csekélyre becsülte. Két dandár feküdt ott. Gyalogságunk a Nagykáta-i keskeny töltésre és a mocsárokba kergettetet, Klapka pedig hadtestétől elvágatott. A segítségül jött Damjanich és Görgey intézték ezután a harcot. A rettenthetetlen 3. és 9. z.-aljak szuronyszegezve tisztították meg a hidat és a töltést, az ellenséget Bicskére s onnan Ság felé űzték. De győzelmünk sokba: 800 ember és 4 ágyúba került. Kis Pál ezredes és a következő őrnagyok: gr. Lenninger, Földváry Károly és Czillich E. az Érdemrend 3-dik osztályával díszíttettek.

1849. április 6.

       Nagyszombat napján Gödöllőre vonult be a magyar hadsereg. Kossuth tudósítása a honvédelmi bizottsághoz így szólt: „A dicsősség napjait éljük, melyeknek nemes hazafi vérrel vásárolt babérjaiból, a nemzet szabadsága fog felvirulni! Annak ki magyar, büszkén kell fölemelnie fejét, mert megélte a szolgasággal fenyegetett nemzet dicsősségének legszebb napjait. Jelszavunk: Előre!”

Széchenyi

       „Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent. Ha reactió nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység ,s több a polgár erény, mint a dicsvágy, én biz azt hiszem: LESZ MÉG A MAGYARBÓL VALAMI, S PEDIG SOK!”

Helytörténeti Baráti Társulat Bag

Kedves Barátunk!

A Társulatunk Elnöksége köszönetet mond mindazoknak, akik az elmúlt évben jövedelemadójuknak 1%-át, illetve annak kedvezményezettjeként a Helytörténeti Baráti Társulatot jelölte meg.
       Ez évben is a jövedelemadójuk 2 %-át lehet, lelkiismeretük szerint, az arra jogosultaknak juttatni. Annak érdekében, hogy akarata szerint dönthessen, szeretnénk segítséget nyújtani. Alapjában nem, de némi eltéréssel kell eljárni azoknak, akik egyéni bevallást tesznek, és másképpen akiknek jövedelemadóját a munkáltató számolja el.

l., Akik egyéni bevallást tesznek:

       Ezek az APEH-tól kapták meg a csomagot. A bevallási csomagban található egy fél íves papíron a két RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL.
Az egyik a társadalmi szervek, alapítványok támogatására vonatkozik, az ív második fele az egyházak támogatására. A rendelkező nyilatkozat „a kedvezményezett adószáma” alatti kockába írja be: 19181943-2-13. A kedvezményezett neve után: HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT. A másik rendelkező nyilatkozatba írja be a kedvezményezett technikai száma alatt lévő kockába: 0011-et.  A kedvezményezett neve után: MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ

2., Akinek a jövedelemadóját a munkáltatója számolja el:

A borítékban talált két rendelkező nyilatkozatot helyezze el - e sorokhoz csatolt - borítékban. Mindkét esetben a rendelkező nyilatkozatokat helyezze a borítékba és zárja le.

A lezárt borítékra írja rá a NEVÉT
LAKCIMÉT
ADÓAZONOSÍITÓ JELÉT

Akinek a jövedelemadóját a munkáltató számolja el, az a megcímzett borítékot a bérelszámolónak, vagy a munkabér kifizetőnek adja át. Az egyéni bevallást tevők, a lezárt borítékot helyezzék el az APEH Pest Megyei Igazgatósága részére címzett, a csomagban található nagy borítékba.

Fontos tudnivalók:

Az egyéni bevallást tevők, a személyi jövedelemadó bevallás első oldalán található kérdés kódszámába (attól függően, hogy egy-, vagy két rendelkező nyilatkozatot tett )1-es vagy 2-es számot írjon.
       A borítékra írandó adóazonosító jelre fordítson külön gondot, mert ezt a számot az APEH küldte meg korábban az Ön számára. Az igazolvány jobb sarkában „ADÓ IGAZOLVÁNY”, ezen igazolványon található az Ön adóazonosító jele. Akinek az adóját a munkáltató számolja el, annak az adóazonosító jele (száma) a munkáltatónál is meg van, de Önnél is ott kell, hogy legyen.
A rendelkező nyilatkozatokat 1999. március 20-ig kell leadni vagy beküldeni. Ha a családban több munkavállaló van, akkor kézzel is írható a nyilatkozat, természetesen külön kell borítékolni és a munkáltatónak átadni.

„A szülőfaluért lehet sokat tenni, de eleget soha!”