A második világháború befejezésétől két hétre, vagyis 1945 május 23-ra, Farkas István a Nemzeti Bizottság elnöke ülésre hívta össze a pártok által delegált Nemzeti Bizottsági tagokat. A tagokon kívül részt vett az ülésen Téglás Kálmán főjegyző helyettes is. A gyűlést a Himnusz elénekelésével kezdik és a Nemzeti Bizottság elnöke Isten segítségét kéri a Bizottság munkájára. A leköszönő Povázson József bíró helyett D. (Deme) Könczöl Mihályt választják bírónak. Az ülés további levezetésére felkérik Povázson Józsefet.
      További választási eredmények:
Törvénybíró: Balázs Gábor
Pénztáros: Angyal Sándor,
Közgyám: Könczöl Sándor,
Tóth Iván,
Boda Sándor,
Láng Lipót,
Balázs András.
     Téglás Kálmánt vezetőjegyzőnek választják. (Érdemes felfigyelni a címre, már nem főjegyző, hanem vezetőjegyző.) Választanak még:
- Gazdasági elöljárót,
- Termelési bizottságot
- Építési bizottságot.
      Téglás Kálmánról keveset tudunk. Úgy mondják, ha tovább marad, akkor egy roma (cigány) sem marad a faluban. Okát nem ismerjük a gyors leváltásának, de 1945. szept. 4-én Kepes Lászlót választják vezetőjegyzőnek. Ezen az ülésen szavaznak Bálint Gergely főjegyző kérelméről, melyben kérte, hogy helyezzék vissza tisztségébe, vagyis a vezetőjegyzői állásába, mivelhogy a háború előtt ő volt a község főjegyzője.
      Mivel D. (Deme) Könczöl Mihály bíró nem szavazott, így Bálint Gergely (választás eredményeként) 17 igen és 17 nem szavazatot kapott. Hogy mi a szavazategyenlőség esetén az eljárás, azt ma megállapítani nem tudtuk. Tény az, hogy a vezetőjegyző Kepes László lett.
      A névszerinti szavazásnál csalás történt ugyanis, Palya Ferenc és Balázs Pál nem vett részt a szavazásban (távollétük miatt) mégis a névszerinti szavazásban a nemmel szavazók között találjuk.
      A csalás gyorsan kiderült, mert szept. 9-én ismét tárgyalják Bálint Gergely kérelmét. A jegyzőkönyv szerint már nincs névszerinti választás. Minek is az ellenőrizhető. D. Könczöl Mihály bíró javasolja a Nemzeti Bizottságnak, hogy ne legyen névszerinti szavazás, sebtében javasolta viszont, hogy Bálint Gergelyt ne fogadják vissza, hanem változatlanul Kepes László domonyi lakost válasszák meg vezetőjegyzőnek. Az eredmény várható volt: Kepes Lászlót választották vezetőjegyzőnek. A szavazók névsorát, és hogy ki szavazott igennel és ki nemmel, nem adjuk közre.
      Általam, a szavazásban résztvevők ismertek. Egy-két személy, akit kétesélyesek közé sorolnák, a többséget viszont ma is el tudnám dönteni, hogy ki szavazott igennel, vagy nemmel.
      Minden szervezet működése szabályozva van. A szabályoktól való eltérés törvénytelen. Nem lehet egy testületet csak törvényesen összehívni, olyan szabályzat pedig biztos nincs, illetve nem volt, hogy a bíró döntse el, hogy névszerinti szavazás legyen-e, vagy közfelkiáltás. .Pest megye alispánja a választási határozatokat megsemmisítette, és 1946. február 14-re új választást tűzött ki.
      A választás várható eredménye ekkor már nem volt kétséges. A Nemzeti Bizottság összetételében beállt változás egyértelművé tette a várható eredményt.
      A vezetőjegyzői állást szabályosan meghirdették.
Pályázó volt:
Kepes László,
Bálint Gergely,
Molnár János,
Horváth István.
      A törvényesség biztosítása érdekében a Járási Főjegyző (korábban főszolgabíró) is részt vett a szavazáson. A szavazásban 31 fő szavazásra jogosult vett részt. Az előírás (szabályzat) értelmében 10 főnek kellett volna kérni a névszerinti szavazást, de mivel csak két fő kérte a névszerinti szavazást, a jelenlévők közfelkiáltással szavazták meg a nyílt szavazást. A nyílt szavazáson Kepes László, Csedő Béla járási főjegyző barátja, a jelenlévő 31 főből 27 szavazatot kapott, és 4 fő tartózkodott a szavazástól. Így kezdődött Bagon a demokratikus szabad választás.

Balázs Sándor
(átvett cikk: Demokrata, 1998/12.)

18666148-1-13,

vagy a Helytörténeti Baráti Társulat adószámát, amely

191819-2-13.

NAPJAINK ÁLLANDÓ híranyaga a nagy mennyiségű kenyérgabona elhelyezése, értékesítése. E gondra, mindenki számára elfogadható megoldást találni szinte lehetetlen. A tárca gyors intézkedése a kistermelők megsegítése érdekében átmeneti megoldást jelent, de nagytermelők (szövetkezetek) ráfizetnek a gabonatermesztésre. Márpedig költségek ott is vannak, és vannak emberek, akik abból élnek. Az átmeneti gondokon, ha segít is az Alkotmány Bíróság, akihez panasszal fordultak az érdekvédelmi szervek, nem jelent, nem jelenthet végleges megoldást. Ezen gondra csak hosszú távú intézkedések sorozata hozhat megnyugtató eredményt.
      A mezőgazdasági termelésszerkezet váltása ma elkerülhetetlen. Azt már mondják, hogy nem lehet ilyen sok búzát termelni, de azt senki sem mondja, hogy mit termeljen helyette.
      A Bagi Népfőiskola előadója, 1998. február 26-án Dr. Szakál Ferenc egyetemi tanár országgyűlési képviselő volt, aki „Európa és a magyar mezőgazdaság” cím alatt tartott értékes előadást. A résztvevők aggodalmuknak adtak hangot. A professzor úr jól látja a mezőgazdaság gondjait, de a megoldás bonyolult és nehéz. Előadásának nagyon hézagos kivonata:
      Bevezetőjében kitért a mezőgazdaságot országszerte érintő kérdésekre, összevetve az európait, világgazdasági befolyásoló tényezőkkel. A jobb megértés érdekében pontos eligazítást adott az Európa Tanácsról, illetve az Európai Unióról. Ő hazánk egyik képviselője volt az Európa Tanács parlamenti Közgyűlésében.
      A háború utáni időktől elindulva elemezte a nyugati mezőgazdaság fejlődését, a nincstelenségtől, az állami támogatásokon keresztül, a kvóták bevezetéséig, a termelés optimalizálásáig. Az elfogadható változatok egyike volt, a termőföldek kivonása a termelésből. (De nem úgy, hogy parlagon hagyjuk.) Minden országnak ki kell használni sajátos adottságait (éghajlat, természet, talaj, stb.); keresni kell azokat a termékeket, módszereket, amelyekkel versenyképesek tudunk lenni, a piacon. A többi földet meg a többi erőforrást ún. természet tájgazdálkodásra és vidékfejlesztésre kell fordítani.
      Befejezésül, a professzor úr bemutatott egy svédországi riportfilmet, az ott sajátos, fűzfaültetvényes, bioenergia-gazdálkodást folytató gazdákról.
      Az ipar átalakítását a polgárok (melósok) megsínylették, de a mezőgazdaság átalakítása is fájdalmas lesz, sok áldozattal jár. Az átalakítást megszenvedi nem csak a paraszt, hanem a munkás is. Ma történelem, hogy még a negyvenes évek végén is, az aratás után „kalászolók” járták a tarlót, hogy kalászonként szedjék össze a kenyérre valót. Otthon kicsépelték a búzaszemet, hogy egy kis kenyér jusson az asztalra. Bizony jól jött az is, amikor a fű mellé, egy kis árpa is jutott a malacoknak. Abban az időben még a sertéseket kihajtották a legelőre, de minek, ott sem tudtak mit enni. Elmúlt már régen az idő, amikor a makkosokat járta a csorda. Erre a tényre utal az 1728-as összeírás is, amikor ezeket olvashatjuk: „...ahol sok makk terem az erdőben, a disznóhizlalásért annyit fizetnek, mint az idegenek...”
      Akkor a szokásjog törvényerővel bírt, és ismeretlen volt a „joghézag”. Ugyanis a kalászoló csak arra a területre ment, ahonnan a búzakereszteket már behordták. Még a gyanúját is elkerülték annak a vádnak, hogy a keresztből (kévéből) húzták ki a kalászokat. A nagyobb családok kétszer is végig húzták a „nagygereblét”, hogy minél kevesebb kalász maradjon a tarlón.
      Az jó, hogy ma nem így van. Nem jó viszont, hogy kenyérgabonát égetnek el. Azt is elfelejtettük, hogy a kenyér megszegése előtt keresztet húzzunk a kenyérre!

id. Balázs Gusztáv

KÖZSÉGÜNK EGYIK féltve őrzött történelmi eseménye is a Posta úttal kapcsolatos. A Napóleon csapatainak közeledtére, két esetben is el kellett menekíteni a Szent Koronát Budáról. A Szent Koronát a XVIII. század végétől már Budán őrizték.
      Az első alkalommal 1805. nov. 16-án József nádor, a két koronaőr és számos főúr jelenlétében a koronát kivették a szokásos helyéről, és a koronázási jelvényekkel együtt másik, szállításra alkalmasabb ládába helyezték, amelyet szintén lepecsételtek. Az egyik koronaőr kíséretében szállították Munkácsra, majd a veszély elmúltával szállították vissza Budára. Szinte biztosra vehetjük, hogy a Bagon keresztül vezető postaúton szállították, így természetes községünkön is.
      A másik menekítés 1809-ben történt, ugyancsak a Napóleon hadainak előretörése miatt. Budáról előbb Almásy Pál koronaőr pesti házába vitték, majd Egerbe, ahol a székesegyház kincstárába helyezték el. De itt is csak egy éjszakát töltött, mert kísérői a megyeházát biztonságosabbnak ítélték, s ott őrizték tovább. Szeptember végén Almásy Pál gyöngyösi házába vitték át a kincseket, s azok ott is maradtak, míg november elején vissza nem térhettek Budára. A Szent Korona november 4. helyett, csak nov. 8-án érkezett meg, mert útközben olyan nagy eső volt, hogy Bagnál a töltés elromlott, s késedelmet szenvedtek. Emiatt elmaradt az ünnepélyes budai fogadtatás, mert az összesereglettek időközben elszéledtek.
      Helytörténeti szempontból a második eseményre szeretnék bővebben kitérni. Két helyszín jöhet számításba. Az első akadály a Galga patak lehetett, ma is megtalálható a Galgán átívelő híd helye. A Galga akkor még szabályozatlan volt, és az átjáró híd előtt a Galga vízfolyása, főleg áradáskor jelentősen kiszélesedhetett. Ez a híd Hévízgyörk területére esett és oda tartozhatott akkor is, mert Bag és Hévízgyörk között a határ mindig a „Sáros út” volt, s a két község között, tudomásunk szerint határvita sohasem volt.
      Ha tehát, az esőzés következtében a töltés ezen a szakaszon rongálódott meg és vált járhatatlanná a postaút, akkor már a Szent Koronát útnak sem indították, ha pedig igen, akkor Hatvanban várakoztak. Itt kell arra is választ adni, hogy ha az átkelő hely Hévízgyörk területén volt, akkor a feljegyzés miért a bagi töltésre utal? Elsősorban azért, mert a postaállomás Bagon volt, és a tájékozódás szempontjából a postaállomás volt az irányadó. A bagi határtól mintegy száz méterre lévő híd hovatartozása, ilyen szempontból jelentőséggel nem bírt.
      A második akadály - Bag térségében - a Nagyvölgyi árokkal átszelt vízjárat lehetett. Az akkori helyszín felvázolásával elképzelhető, hogy az átjárás lehetetlen volt. A Nagyvölgyi árok akkori szabályozatlansága megfelel, a jelenleg a Szentlászlói úton végighaladó vízlevezető árok nyomvonalával. Ebben az esetben Gyöngyösről a menet már el sem indult, vagy Hatvanban időzött. A legkisebb esély van arra, hogy a Szent Korona Bagon várakozott, úgy gondoljuk, hogy a bagi postaállomás, vagy a Parókia a kíséret fogadására nem volt alkalmas. Erre a bagi „Historia Domus” sem utal. Mivel a bagi töltést a Szent Koronával kapcsolatban már többször idéztük, azért tartottuk szükségesnek annak részletes leírását.
      Fordítsuk figyelmünket, a gyűjtőnéven Szabadság telep (ezt a földrajzi nevet ma nem használják) fölé emelkedő magaslatra, amelyet a bagiak „Tatárülés oldalnak”, és az afölött elhelyezkedő, viszonylag sík területre, melyet a bagiak „Tatárülésnek” neveznek. A hivatalos neve pedig „Tatárülés-dűlő”. Az 1829-ben készült térkép szerint „Tatár Ilis”. Welmann Imre, a Grassalkovich-birtok történetéről írt könyvében pusztaként jelölve „Tatár ölés”-ként jelöli.
      Tatárülés, „Béla part”-ként a térképen is jelölve van. Feltehetően rossz adatközlés miatt, vagy a térkép szerkesztője feljegyzéseit rosszul alkalmazta. Bagon Béla part nincs. Az 1829-es térképen is, azt a hévízgyörki határban jelöli. Szólnom kell itt a Tatárülés oldal növényvilágáról. Mivel ennek hozzáértője nem vagyok, így csak találgatok. Ha községünk területén még van ősnövény ritkaság, az a Tatárülés oldalba megtalálható, mert ez a terület évszázadok óta háborítatlan. Lehet az is, hogy a rendszeres felelőtlen égetés éppen ezeket az ősnövényeket pusztította ki.
      Az úrbéri egyezség és tagosítás Bagon 1851-ben kezdődött el, vagyis a szabadságharc elbukása után két évre. A számbavétellel egyidőben alaptérképet készítettek, amely az 1797-ben készített úrbéri térképre épült. A számbavétel 15. pontja szerint: a Tatárülés hasznos része 90 4/8 hold. Az összeírás itt valószínű a Tatárülés dűlőre utal, mert a Tatárülés oldal ma is, gyakorlatilag hasznosítatlan, amely nem került felosztásra, hanem a Legeltetési Bizottság tulajdona volt, és jelenleg a Szövetkezet tulajdonában van. A Tatárülésen már Asztalos István, sőt korábban Kalicz Nándor is település nyomait észlelte. Rómer F. a Tatárülésen „pogányvár” formát jelez. Ezt a feltevést Miklós Zsuzsa, 1976-os régészeti bejárása során nem tudta még csak vélelmezni sem. Tény viszont, hogy a friss szántás után cserép maradványok találhatók. A bagiakat mindig, és napjainkban is foglalkoztatja a dűlő elnevezése. Nem véletlen. „Bag történetében” Horváth Lajos azt írja: „... bármennyire is csábító volna, de bizonyítékok hiányában nem hozható kapcsolatba az 1241-es tatárjárással.” De nem is zárható ki. Ugyanott olvasható: „Pest megyében az utolsó tatárjárás valójában 1682-83 fordulóján volt, amikor a Bécs ostromára vonuló török sereg tatár csapatai Pest megye területén teleltek.”

(folytatjuk)

Dr. Balázs

      „Amint ráütöttünk az oroszokra, egy-két perc alatt bevoltunk kerítve. Iszonyú küzdelem és mészárlás fejlődött ki: szabadulnunk semerre sem lehetett, mi volt más hátra, mint verekedni utolsó emberig, vagy megadni magunkat. Mi inkább akartunk meghalni. Sorainkban küzdött önkénytesen Dessewffy Arisztid, teljes tábornoki díszben, mellén a másodrendű érdemkereszttel, s mert a veres atillát meg a keresztet látták a muszkák, később állították, hogy az a püspök, aki velünk attakírozott, roppant vitéz volt.
      ...egy muszka hátulról csapást mér Dessewffy tábornokra, ideje nem volt, se gondolkodni, se cselekedni. Luzsénszky (Dessewffy segéde), mint a villám felállt a nyeregben, tábornoka felé hajlik, s fejével fogta fel a vágást. Mély és veszélyes sebet kapott Degré. Kardom, melyet Teleki Sándortól a márciusi napokban kaptam eltörött, lovam két pika szúrás alatt összeesett, magam is már két sebből véreztem. Most láttam végórámat, egy orosz huszártiszt két lépésről pisztolyt szegezett rám. A csodálatos erejű Apagyi főhadnagy ebben a pillanatban odasújt tenyérnyi széles kardjával, s az orosz tiszt karja pisztolyostól földre esik...”

1995. június: 72 mm,      július: 11 mm
1996. június: 58 mm,      július: 31 mm
1997. június: 37 mm,      július: 71 mm
1998. június: 119 mm,    július: 58 mm