Egres

A Keresztjárás
Kereszt a templomkertben
XIV. befejező rész

Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy téli éjszakában
Régi emlék, csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

(Ady Endre)

AKERESZTJÁRÁS utolsó keresztjéhez érkeztünk. Ismeretünk szerint tehát 13 kereszt hirdeti Bag szülőfalunk keresztény hitét.
A Historia Domus szerint: az oszlásnak indult kereszt helyett ifj. Boda Elek és felesége Péter Erzsébet állítatta azt a keresztet, amely a templom főbejárata előtt volt. A kereszten az alábbi szöveg olvasható:

Isten Dicsősségére és a hívek buzgóságának előmozdítására emeltette
BODA ELEK PÉTER ERZSÉBET házastársak
FLEISCHMANN BÉLA plébános idejében
1910

A keresztet a templom 1961-62. évi felújításakor lett a jelenlegi helyére áthelyezve. Arról már többször irtunk, hogy a II. világháború után templomunk romokban hevert. A keresztek közül a legjobban megrongált kereszt. Csoda, hogy megmaradt.

       A keresztek bemutatásakor arra törekedtünk, hogy bemutassuk a helyet is törekedve a földrajzi nevek megnevesítésére. Felhasználtuk a Historia Domust, s a leírás során igyekeztünk a helyet pontosítani.
      A BAG Néprajzi Tanulmányok II-ben ismertetett és - özv. Boda Elekné által - a templomudvarban lévő keresztet, úgyszintén a templomudvarban lévő misszió keresztet beazonosítani nem tudtuk. Hallottuk, de megnyugtatóan bizonyítani nem tudtuk, hogy a templomhajó jobb oldalán, a kórus alatt lévő kereszten, a korpusz, ezek közül valamelyik keresztről lett áthelyezve.
       Feljegyzések szerint - de emlékeink szerint is -, amikor a keresztet állító elhal, az utódok „megöröklik”, s ha szükséges gondozzák, felújítják. Ha a család kihalt, a kereszt gondozását valaki felpártolta és utódaira hagyhatta.
        Több helyen olvasható, hogy a keresztet állító alapítványi díjat fizetett be Vácra. Ennek bizonyságát kutattuk. Fáradozásunk nem volt hiábavaló. Néhai Katona István pár soros levelét őrizzük, melyben leírta, hogy 4-5 éves lehetett, olyan vihar volt, hogy az alvégi keresztet kidöntötte a szél, s édesapja állítatott új keresztet. (A jelenlegi előtti keresztről van szó.)A kereszt fundamentumára, apja 100 koronát fizetett be. (Az okiratot fénymásolatban közöljük.)
       Ne tévesszen meg senkit a Bag és Hévízgyörk között lévő kereszt, annak feliratának olvasásakor. A betűk ma már alig olvashatók, itt most mi közreadjuk:

Imádunk Krisztus és áldunk téged mert a
Te Szentkereszted által megváltottad a világot

ISTEN DICSŐSÉGÉRE állíttattuk Hajdú Ferenc és neje Zmák Erzsébet
Fölállítatott Főt. (főtisztelendő; szerk.) Fleischmann Béla plébános idejében 1911
Isten áldása legyen Hévízgyörk község népén.

       A plébános azonossága arra utal, hogy abban az időben Hévízgyörk, egyházközségileg Baghoz tartozott.
       Nem tudom, hogy van-e még öt évem, de még sok mindent le kell írnom. Talán lesz még időm, s erőm. Két év múlva belépünk a harmadik évezredbe, mi magyarok, kereszténységünk második évezredébe.
       E nagy évforduló, akarva vagy akaratlanul is minden embert gondolkodásra késztet. A számvetést nekem is és neked is el kell végezni, mert minden ember saját lelkiismeretével van legtöbbet együtt. Az együttléttől pedig senki nem menekülhet; nem csak lélekben, de külsőleg is bizonyítani kell, hogy a mai ember képes és alkalmas a kereszt előtt térdet hajtani.
Ennek egyik megjelenési jele lehet: a községünkben lévő keresztek ezredfordulóra történő felújítása. Mindenki tudja melyik keresztnek ki a fenntartója; segítsük a gondozókat, kegyeletes munkájukban. Mert még a világ világ, az emberek ajkáról felhangzik:

A keresztfához megyek...

A Bagi Népfőiskola

MÁRCIUS idusa előtt, 11-én Laurenszky Ernő történész tartotta előadását az 1848-1849-es polgári forradalomról és szabadságharcról.
        Március 15., másfél évszázada mindig erőt adott, az éppen aktuális sanyargatások ellen, máskor - amikor sikerült demokratikus irányba rögzíteni hazánk szekerének rúdját - a nagy elődök, jó példája sok erőt sugárzott.
       Sajátos kultusz, sok monda is „őrzi” az eseményeket, melyek közül sok valótlan, de segítettek megőrizni a reményt, ébren tartani a nemzet önérzetét. A valóság sokszor más, és ezt is jó tudni. Mindenáron arra törekszik, hogy saját céljaira használja fel a történelmet. Jókai: Kőszívű ember fiai c. regényének csata jelenete csak hasonló a megtörténtnek, Petőfi nem szavalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, Kossuth sem mondott imát a kápolnai csatamezőn, elesett honvédei felett, nem is járt ott,...
      Viszont járt lenn, Tiszafüreden, Görgeyt leváltandó, de helyette Dembinszkyt cserélte le, néhány nap múlva, a hadvezetéssel történt tárgyalása után. A kultusz kapcsolódott tárgyakhoz is. Rejtve őrizték, később másolták, nóták, dalok keletkeztek, terjedtek el,

Alsónyéken megépült a vasút,
Megjött rajta Garibaldi, Kossuth.
Meghozták a nemzeti lobogót.
Megállj német, vidd ezt a bugyogót

Kossuth kitartott elvei mellett. Elvesztette magyar állampolgárságát (1889), A nemzet nem felejtett, városok falvak választották díszpolgárrá, szobrokat, emlékműveket emeltek, Széchenyi, Kossuth, Bem, Petőfi, Batthyány,... és a márciusi ifjak nemzeti hősökké váltak. A jobbágyfelszabadításért, közteherviselésért, népképviseletért, önálló államiságért vívott küzdelmük nem volt hiába való.

17 hónap a brianszki erdőben
Katona lettem
I. rész

AKÖZSÉGHÁZÁVAL szemben abban a házban születtem 1915. október 4-én amelyet akkor Erzsébet utcának neveztek. Ez a község fő utcája, melyet 1930. ápr. 9-én a Szt. Imre bizottság javaslatára Sz. Imre utcának neveztek el.
       Közben volt Vöröshadsereg utca és most ismét Szt. Imre utca. A házszáma 96. Ez a hely volt a Balázsok ősi fészke ahol most öcsém lakik Balázs Ferenc. Összegezi gondolatait Balázs János Bag, Malom utca 21. szám alatti lakos.
       Az anyámnak elsőszülött gyermeke vagyok. Nagyapámat nem ismertem, akit úgy, mint apámat Balázs Antalnak hívtak. Nagyapám 1912. febr. 4-én fiatalon halt el így apámra korán nagy teher szakadt.
       Aki ismeri a paraszti sorsot, az tudja, hogy a gyereknek igen korán sorba kellett állni, hogy meglegyen a mindennapi kenyér. Teltek az évek és még született öt testvérem, akik közül egy leánygyermek volt, s hat éves korban elhalt. Így azután öt fiúgyermek ülte körül a nagy tölgyfa asztalt.
       Legénykedésem alatt szenvedélyesen „kugliztam” (teke) Akkor még ismeretlen volt a gyerekeknek adott zsebpénz. A kuglizásból össze jött annyi zsebpénz, hogy jutott nekem és barátaimnak egy-egy kisfröccsre is. A harmincas évek elején már rendszeresek voltak a járási „LEVENTE” versenyek. Ilyen versenyre készültünk 1935-ben is. A versenydíjak közszemlére kivoltak téve Aszódon.
       Én is megnéztem. Ki volt téve egy zsebóra is ezüstlánccal. Azt mondtam magamban: nekem ezt meg kell nyernem, mert hogy ez a díj a lövészetben az első díj volt. Elérkezett a verseny napja. Nekem csak a zsebóra járt az eszemben, mert akkor a legények közül senkinek sem volt zsebórája. (Dr. Schuba állatorvos volt a leventeoktató, aki mindig biztatott. Innen az Aszódra bevezető utca helyi neve, hogy Subaköz).
       Két próbalövést engedélyeztek: az egyik 6-os a második lövés 9-es lett. Kissé megnyugodtam, mert a két lövés eredményéből érzetem a puska hordását. A versenyes öt lövést engedtek, így az elérhető maximális pontszám 50 pont volt.
       A versenylövések közül négy 9-est és egy 6-os lőttem, tehát az összpontszámom 42. találat volt, ez volt a verseny legjobb eredménye. A díj (óra) átadása életem egyik legszebb perce volt. (Később majdnem kiirtották érte a családot.) Minden községnek ki kellett állítani egy díszrajt is, annak is tagja voltam. A versenyen résztvevő 12 versenyző közül másodikok lettünk. Első lett a Javító (most Fiúnevelő Intézet) és harmadik lett Aszód. Sor alá 1936-ban álltam. A sorozás abc szerint ment, így a harmadik voltam. Mivel két előttem lévő nem maradt be így első besorozott lettem korosztályomból.
       A bíró a nagytiszteletnek örvendő Drávay János tette dolgát, mert az első nemzeti színű szalagot nekem vette. Aki nem vált be, ahogy akkor mondták „kiszuperálták” az a kalapjához nem tűzhetett nemzeti színű szalagot.
       Mi is tudtuk, apánk is tudta, hogy a kis föld ami nekünk volt, abból öt gyermek nem kaphat annyit, hogy abból megéljen. Egy kis protekcióval (akkor anélkül nem ment) sikerült a MÁV-nál elhelyezkednem. A Jó Isten jó hanggal ajándékozott meg, tagja lettem munkahelyemen a dalárdának (akkor az énekkart úgy hívták, hogy dalárda). Akkor is és még ma is nagyon szeretek dalolni. (Egyesek szerint tudok is). Mivel a dalár dának tagja voltam, nem kellett attól tartanom, hogy felmondanak. Ez a hasznom volt abból, hogy jó hangom volt.
       Most az eseményekben kissé előbbre megyek. A 960-as években egy nagyon jó munkahelyi barátom meghalt. Részt vettem a temetésén. Miután a pap beszentelte a sírt, szinte spontán elénekeltem egy munkás dalt, s azzal búcsúztam munkatársamtól. Másnap hívtak a munkahelyi pártirodára. Kissé megijedtem, mert abban az időben nem jó szemmel vették, ha az ember olyan temetésen vett részt, ahol a temetési szertartást pap végezte. Azt gondoltam, hogy megfenyítenek. Nem ez történt, hanem soron kívül felemelték órabéremet. Kedves Barátom még a halálával is jót tett nekem.
       Sorozás után egy évre behívtak katonai szolgálatra a miskolci 13. Honvédgyalogezred 2. zászlóalj 5. századához.

Folytatjuk

Kérelem
Bag község polgáraihoz

NAGYJAINKRÓL ránk maradt mondás, hogy „nyelvében él a nemzet”. Ez igaz is, nem véletlen tehát, hogy az uralkodó hatalom minden eszközével, míg az emberek mint a nemzet tagjai ösztönösen és a tudomány minden eszközével, óvják, ápolják nyelvünk tisztaságát. Minden embernek veleszületett joga, hogy érzéseit, gondolatait anyanyelvén mondja el, kapcsolatot teremtsen és tartson, azonos nemzetiségű társaival. Mind, aki ez ellen tesz, az emberiség ellen elkövethető legnagyobb bűnt követi el.
Az ember legmélyebb gondolatait csak anyanyelvén tudja kifejteni, így a gondolat és szólás szabadsága elválaszthatatlanul egy és a cselekvésben történő kifejezés adja ezek hordozójának magának az embernek énjét karakterét. Ezeken nem változtat az a tény sem, hogy a tudomány és technika fejlődésére is tekintettel, azt is szokták mondani, hogy
„nem csak nyelvében él a nemzet”. Ez is igaz, mert a nemzet, az emberek közösségének történelmileg kialakult olyan csoportja, amely a nyelvnek, a területnek, a gazdasági életnek és a kultúra közösségében megnyilvánuló lelki alkatnak közössége alapján keletkezett.
Nem csak jogunk, tehát hanem kötelességünk is kutatni, összegyűjteni, megőrizni községünk, mint a magyar nemzet kisebb területre korlátozódott egységének múlt időbeni hagyatékának ápolása. Ezért

k é r e l e m m e l

fordulunk községünk minden polgárához, hogy minden tárgyi bizonyítékot, amely nemzeti helyi azonosságunkat megjeleníti őrizzék meg, vagy tegyék lehetővé, hogy azok a Helytörténeti Baráti Társulathoz kerüljenek, akár tulajdonjogilag, akár megőrzés végett, vagy nyilvántartásba vétel miatt.
       Kérésünket annak tudatában tesszük, hogy tudjuk a 24. órán is túl vagyunk. De reméljük, összetudunk még gyűjteni annyi tárgyi bizonyítékot, amely az itt élő emberek életkörülményeire utal. Az, hogy a néprajzi gazdag hagyatékunknak ma már csak a töredékei lelhetők fel, két fő dologra vezethető vissza. Egyrészt a 960-as, 70-es években a régiséggyűjtők egymás kezébe adva a kilincset, fillérekért, azokat felvásárolták, majd az idegenforgalmi helyeken jelentős haszonnal továbbadták, legtöbbször külföldieknek. Másrészt az 50-es évek után a lakásállomány nagy része újjáépült, vagy felújításra szorult, és a padlásokról a használaton kívüli tárgyakat megsemmisítették. De ezeken kívül még sok olyan érvet tudnánk felsorolni, mint pl. a technika fejlődése, vagy a megváltozott életforma, különböző új szokások kialakulása és még sorolhatnám. Ez hogy megtörténhetett csak mi, én, és te vagy a felelős.
       A Galgavölgy községei közül községünk történelmének leírása elsőként jelent meg könyv alakban, amelyre büszkék lehetünk. Bizonyára sokakat meglep, vagy éppen gondolkodásra készteti az a kijelentésünk: 1100 éves múltunk is feljogosít arra, hogy büszkén valljuk meg magyarságunkat. Ha ezt megfelelő alázattal tesszük, akkor még az sem bűn, ha arra neveljük az ifjúságot, hogy dicső múltunk hagyományainak megőrzése nemzeti büszkeséggel ruház fel minden magyar polgárt.
       Ugyancsak büszkeséggel mondhatja minden bagi, hogy a galgavölgyi községek közül községünk néprajza jelent meg két kötetben elsőként. De nem dicsekedhetünk azzal, hogy néprajzi értékeink megtekinthetők a „Helytörténeti gyűjteményben”. Ilyen gyűjtemény van viszont, a Galga menti községekben több helyen is. Mi csak köszönettel tartozunk Deme Józsefnénak, hogy nagy szorgalmával és hozzá értésével kis gyűjteményt hozott létre.
       Ezek után arra kérjük községünk valamennyi polgárát, hogy őrizze meg birtokában minden olyan tárgyat (fénykép, írás, termelési eszköz, stb.), amely része községünk néprajzának. Igazi érték akkor lesz, ha azt közkincsé teszi és az egész falu magáénak mondhatja. Ennek a törekvésnek tesszük le alapjait, ha már most elkezdjük gyűjteni néprajzi tárgyainkat.
       Tájékoztatónkat csak igen kevés családhoz tudjuk eljuttatni, kérjük tehát kedves olvasóinkat, hogy e gondolatokat mondják el barátaiknak, ismerősöknek, hogy munkálkodásunk eredményes legyen.

Elnökség

Magyar Hiszekegy

Hiszek egy Istenben!
Hiszek egy Hazában,
Hiszek egy Isteni,
Örök Igazságban!
Hiszek Magyarország
Feltámadásában!

Ez az én vallásom.
Ez az én életem.
Ezért a keresztet
Vállaimra veszem.
Ezért magamat is
Reá feszíttetem.

Szeretném harsogni
Kétkedők fülébe,
Szeretném égetni
Reszketők lelkében,
Lángbetűkkel írni
Véres magyar égre.

Ez a Hit a fegyver!
Hatalom és élet!
Ezzel porba zúzod
Minden ellenséged.
Ezzel megválthatod
Minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod
Lobogód selymére,
Ezt - ha belevésed
Kardod pengéjébe
Halottak országát
Feltámasztod véle.

Harcos ki ezt hiszed,
Csatádat megnyerted.
Munkás, ki ezt vallod,
Boldog jövőt veted.
Asszony, ki tanítod,
Áldott lesz a neved.

Férfi ki ennek élsz...
Dicsősséget vettél.
Polgár ki ezzel kész,
Új hazát szereztél.
Magyar, e szent Hittel
Mindent visszanyertél.

Mert a hit - az Erő!
Mert, aki hisz - győzött.
Mert az minden halál
És kárhozat fölött,
Az élet Urával
Szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém,
Mitől megijedjen.
Annak vas a szíve
Minden vésszel szemben.
Minden pokol ellen
Megy véle az Isten.

Annak lába nyomán
Zöldül a temető.
Virág díszbe borul
Az eltiport mező.
Édes madárdaltól
Hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes
Lesz a háza tája,
Mézes a kenyere,
Boldogság tanyája,
Minden nemzetségén
Az Isten áldása.

Magyar! - Te most árva,
Elhagyott veszendő,
Minden nemzetek közt
Az első, az áldott.
Isten, amit néked
Címeredbe vágott.

Szíved is dobogja!
Szavad is hirdesse!
Ajkad ezt rebegje
Reggel, délben, este,
Véreddé, hogy váljon
Az ige, az eszme:

„Hiszek egy Istenben!
Hiszek egy Hazában!
Hiszek egy isteni,
Örök Igazságban!
Hiszek Magyarország
Feltámadásában!”

Papp-Váry Elemérné
(Argentína)

Értesítés

A Társulat 1998. május 1-én kirándulást szervez, a Hármas-határ dombhoz. Útvonal: A Zsellérek erdején keresztül. Gyülekezés a Művelődési Ház előtt. Indulás 10.00 órakor (kb. 14.00 óráig tart). Hideg ebédet mindenki hozzon magával.

Hívja Barátait és családtagjait is.

Elnökség

„ A s z ü l ő f a l u é r t l e h e t s o k a t t e n n i, d e e l e g e t s o h a ”

VII. ÉVF. 2. A HELYTÖRTÉNETI BARÁTI TÁRSULAT TÁJÉKOZTATÓJA 1998. ÁPRILIS