MIELŐTT A SALAKOS UTAT elhagynánk Veres Péter író iránti tiszteletünk jeléül kötelességünk leírni, hogy az 1940-es évek elején, a Salakos utat munkaszolgálatosok újították fel. A felújítási munkát munkaszolgálatosok végezték, közöttük volt Veres Péter is, aki 1945 után a Nemzeti Parasztpárt és az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke, 1947-48 ban előbb újjáépítési majd honvédelmi miniszter. Az út salakkal való terítését a bagi lovasgazdák végezték közmunkában. Az út napjainkban elveszítette jelentőségét, kocsikkal tönkretették, a közvilágítási lámpákat elhordták.
       Utunkat folytassuk a Galga jobb partján, ahol - elsőként - a „Szennyvíz tisztító telepet” (művet) találjuk. A telep megépítését elsősorban a laktanyák, és az aszóid lakótelep, Fiúnevelő Intézet, Orvosi rendelő indokolta. Kapacitása Aszód város és Bag nagyközség szennyvíz tisztításának is megfelel. Szépséghibája „csupán” annyi, hogy 2 km-en belül új lakóház területet kialakítani nem lehet.
        A Galga mmndkét oldalán lévő területet a földnyilvántartás „Rétszél” néven jelöli, de a bagiak több földrajzi névvel ismerik. A Galga jobb oldalán találjuk a „Kertalját” (a bagiak mondják úgy is, hogy Kertajja) a Nagyegrest, a községi réteket. A baloldali részt, Kisegresnek. Bag közigazgatási területéhez tartozott korábban a MáV aszódi állomása és a Fiúnevelő Intézet, az aszódi újtelep, mindkét laktanya, sőt még a kartali úti laktanyán túli terület egy része is. Keletről e területet a „Sáros út” határolja, amely egyben Bag és Hévízgyörk közötti határ út és nagyon régen ez az út kötötte össze a „Kartali uradalmi tanyát” a „Farkaslyuki” (Monostor-völgyi) tanyával. Ez a terület - kivéve a Kertalját - a Schossberger féle birtok része volt. A vasúton inneni területet a bagi munkástanács 1919. április 8-án - a kartali uradalom vezetését átvevő termelőszövetkezettől, kapott területből - itt osztott földet 127 földnélküli szegénynek.
        Ez a határrész hordozta a faluközösség osztatlan tulajdonát, egészen a „legeltetési bizottságokat” megszüntető rendelkezésig. A Galga partján itt látható még az egyetlen öreg fűzfa azokból, amelyek a Galga jobb partját díszítették.
        A „ganajos” gödör lehetett valamikor az uradalmi halastó, mely zsilip-maradványa még ma is látható. Ebből a gödörből az 1910-es években még Tóth Rafi bácsi egy méteres nagy csukát fogott szomszédai nagy ámulatára, s készítettek belőle „ hal levet” ( hallét, - halászlét akkor így mondták.)- igazi mulatságot, „kadarkával” keverve. (Abban az időben Bagon, többségében még kadarka szőlő volt.)
       Ne sajnálják a fáradtságot, s tegyenek egy kirándulást az Egres torkolatához, oda, ahol az Egres a Galgába „omlik”. A két patak torkolatától lépjünk visszafelé a Galga jobb partján 250 lépést és ott találunk egy égetett cserép csövet, amelyből a legnagyobb szárazságban is bőven folyik a hűs víz.
       Ma, még nem tudjuk, hogy Eszterházy, vagy az őt követő valamelyik földesúr alagcsövezte le a Galga jobb partját, beleértve a Galga és az Egres patak között elterülő területet is.
        A Nagyegresben Kozma Andrásnak (Bag, Nefelejcs u.4.) is volt földje. Nem tudjuk, milyen okból, de a csöveket felszedte, amely kitett egy kocsiderékkal.
Ha figyelembe vesszük, hogy Podmaniczky János már 1730-ban nem csak téglát, de tetőcserepet is gyártott Aszódon, akkor elképzelhető, hogy az alagcsövezés Eszterházy Sándor úr idejéből való. Az égetett cserépcső vizsgálata több támpontot adna. Amint már írtam, a Galga utolsó szabályozása az 1950-es évek első felében történt. Ezen a szakaszon bagi brigád dolgozott, vezetőjük, Begidsán Ottó, akinek köszönhetjük, hogy különös gondot fordítottak a kifolyó cső állapotára.
        Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy e területen, korábban sokkal nagyobb rétkultúra volt, mint napjainkban.
        A Nagyatádi néven ismert földreform nem törekedett a nagybirtokosok lényeges csökkentésére, de tény, hogy Bagon Báró Tornyay Schossberger Lajos 153 kh. földje felosztásra került.
        A hévízgyörki határban, de Baggal szomszédos az a terület, mely a volt postaút és a Galga által határolt háromszögben terül el. Ez az un. „Belga”. Mivel ezt a területet a bagiak vásárolták Schossberger Lajostól és a bagi határhoz kapcsolódik, a bagiak egy része a területet a bagi határhoz tartozónak ismeri.
        A bagi Báró Sina Simon féle birtokot a Langrand Dumonceau belga bank vásárolta meg 1864-ben. A belga banktól pedig Schossberger Henrik birtokába került vásárlás útján. Ezt a hévízgyörki területet is a belga bank adta el a bagi Balázs Györgynek. Ez a Balázs györgy azonos azzal a Balázs Györggyel, aki az úrbéri egyezséget a bagiak részéről
- huszonhárom társával együtt - aláírta.
        Ez a terület innen kapta a „Belgák” elnevezést. E helyen kell írnom arról a reménysugárról, amely egyszer felcsillant a tiszta kék égbolton. Az Egyetemi Nyomda kiadásában, 1947-ben jelent meg a „Duna-Tisza Csatorna lehetséges építésének tanulmánya” A tanulmány szerint 1933-ban a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara gyűlésén Duganovics Máté földbirtokos javaslatára tanulmányozták a Duna-Tisza csatornának Vác-Aszód-újszász-Szolnok közötti megépítésének lehetőségét.
        A terv szerint a csatorna hossza 115 km lett volna (Ebből 7 km alagút, 60 km ásott csatorna, 48 km pedig a csatornázott Galga és Zagyva folyó szakasza.) A tervet - sok hátránya miatt - alaposabb vizsgálat alá nem vonták. Ki tudja (?) talán jobb is. Egy nagy lehetőség az tervezőasztalon maradt. Vajon előveszik-e valaha? Ami igaz, a Galgára, igaz a Dunára is, a patakok, folyók vízhozama, ha lassan is, de csökken. Valamikor a Galga vize őrlő malmot hajtott. Az is csak gyerekkoromban volt, hogy esős nyáron a családi ház pincéjében (Malom u. 14) feltört a talajvíz. A 90-es években a kimeríthetetlen hévízgyörki szőlőkben az un. „Dobronay” kút is kiszáradt. A természet figyelmeztet, csak az ember nem akarja észrevenni.
        Még egy terv, amely még a tervezőasztalra sem került. A képviselő testület 1912. október 28-án tartott ülésén a Járási Főszolgabíró javaslatát, a jegyző örömmel üdvözölte, mely szerint Aszód és Czegléd közötti keskenyvágányú vasút épüljön. A javaslatot Tóth István közgyám ellenzi. A jegyzőkönyvből az indoklás kimaradt, csak annyi, „hogy arra semmi szükség nincsen”.
        „Tóth István felszólalásának befolyása alatt elfogultan a tárgy fölött napirendre térnek.” Soha többet tárgyalás alá sem vették.
         Azóta már az Egres patakon sok víz lefolyt, amikor 1700. május 23-án a határt megállapító bizottság több tanú meghallgatása után a jegyzőkönyvbe ezeket írta:

„Az Egres völgyen follyó víz mellett: az kiről azon vügy Egresnek hívattatik.”

        Ha akkor Kandó István Domony földesura nem vindikál magának jogot Bag egyes területére, akkor most nem bizonyíthatnánk, hogy községünk egyik legrégibb földrajzi neve az „Egres”.
        Csodálatosan írja Petőfi, a Tisza a Dunába nem ömlik, hanem „omlik”. De így írta ezt 1864. január 8-án Albert Ferenc bíró is, aki az Egrest Pesty Frigyes kéziratos helységnévtárában így írta: „A Csintovány folyó a Baghi réteken keresztül a Galgába omlik.”
Utam végére értem, ülök az Egres torkolatánál a hol a Galgába omlik. Csodálom a természet e szépségét. Nincs a világnak olyan tudósa, aki az összeölelkező két patak vizét szét tudná választani. Megnyugtató ez a látvány, a csendet csak az autópálya dübörgése zavarja. E században sokat veszített varázsából a Galga-völgye, amelynek népe a közeli fővárosi hatás ellenére is őrzi néprajzát, hagyományát.
        Már régen megfogalmazódott bennem; e térség emberei képesek lennének közös erőfeszítéssel visszaállítani e táj varázsát. Sok elképzelés, sok terv foglalkoztatja az embereket, mert érzik, hogy nincs minden rendben a házuk táján, de a terveken túl nem jut, mert nem azon kellene vitatkoznunk, hogy miért nem lehet, hanem azon, hogy mit csináljunk.
        Annyi sokat hallunk a kerékpár utakról. Itt van a Galga, a Zagyva. Töltésük a legideálisabb a kerékpárútra, s nem volna elképzelhetetlen Szolnokra kerékpárral utazni.
Soraimat most befejezem, hogy későbbi írásommal a község más tájaival gyönyörködtessem kedves olvasóimat.

Dr. Balázs

„Hol vagy István király?”

A SZOKOTTNÁL IS kellemesebb téli napra ébredtünk 1998. január 13-án, amikor az egész ország 1943. január 13-ára, a Don-i áttörés 55. évfordulójára emlékezett. A központi megemlékezés a Mátyás-templomban volt. Ismereteink szerint megemlékezést tartottak még a Sziklakápolnában és a Boldogasszony-templomban is. Időben érkeztünk a Budavár nagytemplomához, a Mátyás-templomhoz. Nem is tétováztunk érkezésünk után, helyet foglaltunk a templom hajójában. Január 13-a keddi napra esett, tehát munkanapon volt a megemlékezés. Ezzel is indokolható, hogy a jelenlévők többsége hajlott korú férfi és nő volt. Ott voltak, akik végigszenvedték az áttörés borzalmait, akiknek férje, hozzátartozója, katonatársa jeltelen sírban nyugszik örökre a Don partján. Pontosan 10.00 órakor harangzúgással kezdődött a megemlékező gyászmise. A mise előtt, a katonazenekar eljátszotta „Hol vagy István király, téged magyar kíván” kezdetű éneket, mely tompította azt a feszültséget, amelyet a megtelt nagy templomban a visszaemlékezés okozott. Elfoglalta helyét a Zrínyi Katonai Akadémia növendékei-nek énekkara is. A szentmisét Ladocsi Gáspár tábori püspök mutatta be. A szentbeszédet vitéz Dr. Tabódy István tábornok esperes-plébános tartotta.
        Tabódy tábornok úr, mint huszárszázados vett részt a doni áttörés borzalmaiban. Akkor megfogadta, ha Isten megsegíti, életét az ő dicsőségének szenteli.
Felszentelése után tíz évet volt a rendszer börtöneiben, ebből három évet Recsken, a halált osztogató táborban.
        Tabódy esperes úr, mint tábornok végzi misszióját, egyben Bicske plébánosa is. Visszaemlékezésében szólt a magyar katona hősiességéről. Utoljára magyar katona hagyta el a vérrel áztatott Don partját. A Szentírás mondja: szent és üdvös dolog halottakért imádkozni, hogy feloldozást nyerjenek bűneik alól. A doni harctéren elesett katonáinkért, de bármely hősi napon katonáinkért imádkozunk, fejezte be Tabódy tábornok úr, a kötelességünket teljesítjük: bajtársainknak odaát is segítségükre vagyunk.
        A jeltelen sírokban, de inkább lövészárkokban, bombatölcsérekben mintegy 120.000 magyar katona, munkaszolgálatos nyugszik. Közülük egy az ő térdén lehelte ki lelkét…
        A szentmise alatt együtt énekelhettünk a katonai főiskola hallgatóival és a felemelő katonazenekarral, akik csodálatos hangszerelésben játszották többek között „Jézusom előtted leborulok...”, majd „Boldogasszony anyánk…” énekeket.
        A szentmise után a Hadtörténeti Múzeum belső udvar-falain elhelyezett emléktábla előtt Katona Tamás Bp. I. kerület polgármestere, történész tartott megemlékezést.
        A megemlékezés után számos katonai szervezet helyezte el a megemlékezés koszorúját.
Május utolsó vasárnapja (1998.május 31.)a hősök napja. Ezen alkalommal a budapesti Hősök terén lesz nagy, ünnepi megemlékezés.

CSAK AZÉRT ADTUK megemlékezésünknek a fenti címet, mert fiát is így hívták, de adhattuk volna azt is, hogy a „Két (Pap) Tóth János”.
Sajnos, mindkét személy tisztességes nevén, Tóth János, már nem él. Tartjuk kötelességünknek haláluk után is elmondani életük nagyszerűségét. Nem most, hanem már régen tudjuk, hogy emberi magatartásuk miatt, a falu tiszteletbeli polgárai voltak, akik mély ember iránti tiszteletből tették dolgukat.
        Az öreg Pap Tóth János tanult szakmája a szabó mesterség volt, de ismeretlen okból nem folytatta szakmáját. Pedig ügyes kezű ember volt - mint általában a PapTóthok.
        A szakmát felcserélte „csirke kofasággal”, ahogy azt régen mondták. Az egylovas, könnyűkerekű stáfkocsijával a Jászságban megvette a piacon a baromfit, tojást. Sokszor egész éjjel kocsizva másnap már Pesten árult az ottani piacon. Ismerte a pesti kofákat, azok ismerték őt.
         Ahogy közeledett 1944 ősze, a front úgy közeledett Pesthez. Egyik alkalommal azt mondja neki az egyik kofa, vagy kereskedő: János itt van két gyerek, egy fiú meg egy lány, levihetné magukhoz falura, ki tudja mi lesz még itt Pesten. Levihetem, - mondta János, de hát mi igen szerényen élünk. Nem tartott sokáig az egyezkedés, mert János azt mondta, ahol elfér kettő, ott elfér négy is, mert hogy neki két családja volt, a Mariska (Balázs Mihályné Tóth Mária, Szt. Imre u. 9.) és János (Felesége: Pintér Borbála, Dózsa Gy. u.)
        Nem telt bele egy jó hét, amikor Pap Tóth János hozott még egy gyereket. Ha segítségről volt szó, akkor János nem nagyon kérette magát. így aztán a Pap Tóth család nyolc főre szaporodott, mert velük lakott János öccse, Ferenc is. Voltak, ahogy voltak, ettek, ami volt. Már Bagon hallani lehetett az ágyúk dörgését, amikor János a fenyegetésnek engedve katonai szolgálatra bevonult Pestre. A nagy család itt maradt János feleségére, férfiember nélkül, mert Ferenc akkor már betegeskedett. A háború elültével Tóth Jánosné kapott egy levelet, amelyben egy ápolónő értesítette, hogy férje bombázás következtében meghalt. Szerető szívét a háború vihara elragadta.
        A pesti gyerekek ki lettek oktatva, hogyha idegen jön a portára, akkor ők szaladjanak a kerteken át ki a Papsorra, ha nevüket kérdik, akkor mondják, hogy Tóth Lajos, vagy Karcsi, vagy Mariska. Persze az „Alvégiek” tudták, hogy pesti gyereket, de ők nem kérdeztek. ők tudtak mindent anélkül is. Mint ahogy azt is tudták, hogy a Tóth András házába beköltözők nem kibombázott pestiek, hanem kémelhárítók, akik onnan tartották megfigyelés alatt a Neumann féle házat.
        Bagon, a 21 napig tartó állóháború alatt sok minden történt. Az orosz parancsnokság, az öreg Balázs Gábor (Szt. Imre u.-i) házában rendezkedett be, mert Balázs Gábor, mint I. világháborús orosz fogoly, jól beszélt oroszul. Az köztudott, hogy az oroszok a gyerekeket szerették, és sok mindent eltűrtek nekik. Természetes volt tehát, hogy a gyerekek a parancsnoki szobában ki-be szaladgáltak, közöttük Tóth János is.
        Egyik alkalommal a gyerek Tóth János arra lett figyelmes, hogy a pesti gyerek, a Karcsi, kettévágott krumpliból bélyegző formát faricskált. János rá is kérdezett, mit csinál, de Karcsi azt válaszolta, hogy bélyegzőt, mert igazolványt akarnak csinálni, hogy mihelyt csak lehet, visszamenjenek Pestre. Azt mondta János, hozok én nektek bélyegzős papírt, ha kell, ott van Balázs Gábor bácsiék első szobájában.
       Nem sok biztatás kellett Jánosnak. Óatlan pillanatban bélyegzett egy pár üres lapot, és odaadta pesti barátainak. Ahogy a frontvonal elhagyta Bagot, a pestiek is elinduttak. Teltek az évek, János fetnőtt, családot alapított. Mivel felesége családi házát, az autópályaépítés következtében kisajátították, a Dózsa Gy. utcában kapott telken, szép házat építettek.
           Történt egy nap, hogy idegen érkezését jelezte a kutya. János ment ki kaput nyitni, s az idegenek kérdezték, jó helyen járnak-e, Tóth Jánost keresik. A bemutatkozás megtörtént. Grósz Károlyék látogatták meg őket, s Grósz Károly felesége nem volt más, mint az a kislány, Mariska, aki a két pesti gyerekkel a front előtt náluk lakott. Amikor elbúcsúztak, Grósz Károly megkérdezte, hogy Jánosnak szüksége van-e-valamire. János nemmel válaszolt. Kövező a szakmám, van munkám, becsülnek, és nem is keresek rosszul. Köszöni, hogy meglátogatták, és ha megint erre visz az útjuk, ne kerüljék el a házukat. Soha többet nem találkoztak, illetve még egyszer a feleségével 89/90 telén.
          Íme egy történet. Tudom, hogy az emberekben sokféle gondolat fogalmazódik meg. Bennem is. Csak példaképül akartam állítani a két Pap Tóth Jánost, akik szeretetből, emberségből, tisztességből nagyszerű emberek voltak Büszkék lehetünk rájuk

Elmondta: a fiatalabb Tóth János
Legyezte: Dr. Balázs József

Jobb polgárt,
jobb hazafit,
s jobb embert
nevelni, ez
a népfőiskola
célja.

(Móricz Zsigmond)

A TÁRSULATUNK alapította bagi Népfőiskola 1998. február 14-én, fenti címmel előadássorozatot indított.
        Az ünnepélyesen és türelmesen várakozó 40 fős hallgatóság a Veni Sancte óhajával, hangjával, majd Könczöl Katalin premontrei diák - volt tanárunk Mécs László: Pórasszony c. versének - gondolatébresztő előadásával megnyílt a Népfőiskola 1997/98. évi, tavaszi szemesztere.
        A címadó előadást Tóth Ferenc plébános úr tartotta. A II. Vatikáni zsinat szellemében a katolikus egyház feladatának tartja, hogy a keresztény közösség együttesen és egyes tagjain keresztül is fáradozzon az emberek egyéni életének jobbításán, egy igazságosabb és testvériesebb társadalom építésén. Párbeszéd szükséges minden jószándékú ember között. Keresi az utat a mai világban, nem szigetelődik el. Nincs olyan emberi érzés, amely igazán a szívünkbe ne találna visszhangra. (Gaudi et spes = Öröm és remény).
        Kiindulási alap az egyház társadalmi tanításának három alappillére:

A személy elsődleges méltósága
Szolidaritás
Szubszidiaritás

        Minden társadalmi intézménynek a személy az alapja, az alanya és a célja.
A személyt senkinek nincs joga feláldozni, a társadalom állítólagos javáért, de megfordítva: az egyén is csonkul, ha önérdekét és közösségi létét elszigetelve kezeli. Az emberi méltóság a személyiségen alapszik, és a társas kapcsolatok a személyiség természetéhez tartoznak. Ez szükségszerűen magába foglalja a szolidaritást (Közös kötelesség és segítségvállalás - akarat - összetartás eszmei és gyakorlati azonosság közös vagy közösségi érdek alapján.) és a szubszidiaritást.
        Szolidaritás áll fönn, minden teremtmény között, mert minden dolognak ugyanaz a teremtője. Minden ember, anyagi testből és szellemi lélekből áll. Minden ember egy testvér, egy testet alkot.

„ ...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...”
„Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek.”

        Az Isten utáni érzés növekedése önmagunk megismerése, az emberi társadalom összes átfogó fejlődésének alapját alkotja. Megsokszorozza az anyagi javakat, csökkenti a nyomort és a gazdasági kizsákmányolást. Növeli a kulturális önazonosságot, ennek tiszteletét és a transzcendentális égiek felé a nyitottságot.
        Meg lehet fogalmazni más vonatkozásban is a szolidaritást. (Javak szétosztása, munkadíjak, munkáltatók, - munkavállalók közös érdeke stb.) Az erőforrások egyenetlensége, az igazságosság közvetett - közvetlen segítség, a gazdagok felelőssége, tartós gondolkodás, kiengesztelődés, megbocsátás, számtalan mutatója a kérdésnek - amelyek a szolidaritáshoz kötődnek, amelyek valójában a szeretetben válnak tökéletessé. Mint látjuk, a szolidaritás nem csupán az egyház elvont tanítása. A lelki hátterét adja meg annak, hogy az ember szolidárissá váljon. Túlnő az anyagi javakon, valóban a társadalom alappillére, amelyre építkezni kell. Ha a társadalom biztosítja az igazságosságot az egyénnek, közösségeknek, azt, ami nekik jár, akkor az egyénnek, közösségeknek is kötelességük e szerint alakulni. Itt kell kiemelni az otthon, a család közösségét, amely a társadalom alapsejtje.
        Az állam túlzott közbelépése fenyegetheti a személyes szabadságot és kezdeményező készséget. Ezért emeli ki az egyház, a harmadik pillért, a kölcsönös segítség elvét, a szubszidiaritást.(Segítő, könnyítő támogatást.) Magasabb szintű közösség ne avatkozzon be egy alacsonyabb közösségbe oly módon, hogy megfosztja illetékességétől, hanem segítse abban, hogy összehangolja tevékenységét más szervezetekkel a közjó érdekében.
Hagyni kell mindenkit, jót tenni!
        Amit meg tud tenni, tegye, ne szoruljon másra. Ne csupán az „állam bácsi” gondoskodására várjon. Járni tanulni, tanulni ismét olyan utakon mely az ember személyiségének kiteljesedéséhez vezet.Legyen meg az egyéni adományozó készsége (Tulajdonnal rendelkezők.) Erre kell épülnie az alapítványoknak is.
        Az utóbbira késztet a család is, amely megtanít az idősek tiszteletére, a betegek ápolására, a munka becsületére, a szegények támogatására.
        Napjainkban, amikor a társadalmi változások oly szerteágazóak, amikor újabb, korszerű ismeretek birtokába jutunk, amikor egyes, kuszált viszonyok a káoszt vetítik elénk, nélkülözhetetlen a szellemi bizonyosság, az elénk tárt szolidaritás és szubszidiaritás.

Lejegyezte: id. Balázs Gusztáv

Kedves Barátunk!

       A Társulat Elnöksége köszönetet mond mindazoknak, akik az elmúlt évben jövedelemadójuk 1%-át illetve annak kedvezményezettjeként a Helytörténeti Baráti Társulatot jelölte meg.
       Ez évben már jövedelemadójuk 2%-át lehet lelkiismeretük szerint arra jogosultaknak juttatni. Annak érdekében, hogy akarata szerint dönthessen, szeretnénk segítséget nyújtani. Alapjában nem, de némi eltéréssel kell eljárni azoknak, akik egyéni bevallást tesznek, és másképpen azoknak, akiknek jövedelemadóját munkáltatója számolja el.

Akik egyéni bevallást tesznek:

       (APEH-tól kaptak adócsomagot, ebben egy félíves papíron két RENDELKEZŐ NYILATKOZAT középen szétvehető.)
       Az egyik társadalmi szervek, alapítványok támogatására vonatkozik, az ív második fele az egyházak támogatására. A fenti RENDELKEZŐ NYILATKOZAT a kedvezményezett adószámaként a kockákba írja be: 19181943-2-13, a kedvezményezett neve után: Helytörténeti Baráti Társulat.
        A másik RENDELKEZŐ NYILATKOZAT-ba írja be a kedvezményezett technikai száma alatt lévő kockákba: 0011-et, a kedvezményezett neve után: Magyar Katolikus Egyház.
        A nyilatkozatot helyezze egy borítékba, a 2. Pontban írtak szerint írja rá nevét, címét és adóazonosító jelét, zárja le és helyezze az APEH nagy borítékba a bevallási papírokkal együtt.

Akiknek jövedelemadóját munkáltatója számolja el:

      A borítékban talált két RENDELKEZŐ NYILATKOZAT-ot, ha azzal egyetért helyezze vissza a borítékba és zárja le. A lezárt borítékra írja rá:

Nevét: ……………………………………………….
Lakcímét: ………………………………………….
Adóazonosító jelét: …………………………….

       A lezárt borítékot pedig úgy írja alá, hogy a ragasztórészen kezdje, és az átnyúljon a ragasztott részre. Akiknek a jövedelemadóját a munkáltató számolja el, azok a megcímzett borítékot a bérelszámolónak, vagy a munkabér kifizetőnek adja át.
Az egyéni bevallást tevők a lezárt borítékot helyezzék el az APEH Pest Megyei Igazgatósága részére címzett a csomagban található nagy borítékban.

Fontos tudnivaló:

        Az egyéni bevallást tevők a Személyi Jövedelemadó bevallás első oldalán található kérdés kódszámába (attól függően, hogy egy vagy két RENDELKEZŐ NYILATKOZAT-ot tett a borítékba) 1 vagy 2-es számot írjon. A borítékra írt adóazonosító jelre fordítson külön gondot, mert ezt a számot az APEH küldte meg az Ön számára.
        Jobb sarkában „ADÓ IGAZOLVÁNY” felirattal , ezen található az Ön adóazonosító jele. Akinek az adóját a munkáltató számolja el, annak az adóazonosító jele (száma) a munkáltatónál is megvan, de Önnél is ott kell, hogy legyen.

        A RENDELKEZŐ NYILATKOZAT-okat 1998. Március 21-ig kell leadni vagy beküldeni.
Minden szerdán a Művelődési Ház Zenetermében 18.00-tól 19.00 óráig ügyeletet tartunk, és kérésükre a nyilatkozatot elkészítjük.

A SZÜLŐFALUÉRT LEHET SOKAT TENNI, DE ELEGET SOHA!

(Ha a családban több munkavállaló van, akkor kézzel is írható a nyilatkozat, természetesen külön kell borítékolni, és a munkáltatónak átadni.)