A TÁJÉKOZTATÓNK májusi számában közöltünk egy térkép részletet az első katonai felmérésről. Fiatal olvasónk nem csak a cikket olvasta el, hanem időt szentelt a térkép részletes megismerésére is. Kérdéssel fordult hozzánk, aziránt tudakozódott, hogy a térkép a Nagyvölgyön kutat jelez, de hiába kereste nem találta. A kérdésnek örültünk, hisz sikerült mások, s többek között fiatal barátunk érdeklődését is felkelteni.
      A katonai térképek ma is, de korábban még inkább, pl. a kutakat, a kereszteket, mint maradandó jeleket feltüntették. A kút víznyerési lehetőség, márpedig az 1800-as években a hadseregeknél jelentős lóállomány volt a háborúban, békében egyaránt. A víz nagyon fontos a lovas embernek, lónak egyaránt. Ma ezek a jelek helytörténeti értékűek.
      A térképen jelzett kút a legelő pihenőhelyén volt. Az idősebbek még tudják, hogy kimeríthetetlen vízhozama voltbőséges vizet szolgált a gulyának (csordának). (Bagon egyébként a gulyát „tehéncsordának” mondták.) A bojtárok legnehezebb munkája az állatok itatása volt. Két nagy vályú volt egymás végében. A gazdák szóvá tették ha az állatok este szomjasan tértek haza. A kút átmérője kb. 4 méter volt, a határba menő embereknek is jó hideg ivóvízzel szolgált. A kút vizének jó minőségét legmeggyőzőbben az bizonyítja, hogy Neumann Géza földbirtokos a „bundapálinkájához” is a nagyvölgyi kútból vitte a vizet. Az egész faluban csak ennek a kútnak vize felelt meg a bundapálinka készítéséhez. Más víztől a pálinka megszőkült. Amikor a csorda megszűnt, a kutat a Tsz. betúratta. A nagy faragott kövekkel kirakott kút köveit nem bontották meg. Betúrták a kutat. A kút táját tudjuk, de a pontos helyét nem jelöli semmi.
      A malaccsorda részére is szolgált egy kút, a nagyvölgyi itatókúttól észak-keletre mintegy háromszáz méterre, amelyet ugyancsak betúrtak, ennek a vize azonban nem volt jó minőségű.
      Az artézi kút fúrásának gondolatával 1914-ben foglalkozott első alkalommal a képviselő testület. Pénzügyi megfontolások miatt azonban a megvalósítás elmaradt. Ekkor a bíró Könczöl János Máté volt. (Ennek leszármazottjai lettek később a „Máté Könczölök”) 1921-ben döntenek egy artézi kút fúrásáról. A kút helye a delelőn volt, de pontos helyét nem ismerjük. A kút fúrása nem volt eredményes, mert 170 méteren sem találtak feltörő (pozitív) vizet. A kút furását abbahagyták, és csak 42 méter csövet tudtak kiszedni. Az új kút helyéül az Árokalja-dűlőben lévő „Kerítést” jelölték ki. (Most Deme Mihály háza van rajta, a Csintoványi utcában.) A kút 1923-ban készült el. Mivel csak hat liter vizet adott percenként, a kútásó a munkadíj felét kapta meg. Később a kút teljesen elapadt. A kútfúró mester Szlávik János, a bíró helyettes pedig (Antal) Katona Ferenc volt.
      1928-ban döntenek egy új artézi kút furásáról. A kiküldött szakértői bizottság a Templom térre, vagy az Erzsébet térre (Hősök tere) javasolja a kút furását. Az utóbbi mellett döntenek. A Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium 6.000 P-vel járult hozzá a költségekhez. Az előírás 200 méter volt, mivel 128 méteren találtak pozitív (feltörő) vizet, a fúrást nem folytatták. A kút költsége 7282 P. Az esetleges további furásra pénzügyi fedezet sem volt. A kutat Steiner Miksa kútfúrómester készítette, a község bírója Drávay János. Itt jegyezzük meg, hogy Erzsébet királyné tiszteletére a Nagy utcát Erzsébet utcára nevezték el, és 1930. április 9-én a Szt. Imre bizottság javaslatára Erzsébet utcát Szt. Imre utcára.
      Az Erzsébet tér megtartotta nevét, csak 1945-után kapta a Hősök tere elnevezést. Nem találtunk még olyan okiratot, mely szerint a Szt. Imre utcát Vöröshadsereg utcára változtatta volna - lehet hogy nincs is - 1990-től az utca neve ismét Szt. Imre utca.
      1933-ban új artézi kút fúrásáról döntenek, helyéül a templom melletti területet jelölik meg, de megépítése az iskolaudvarban történt. A kút nem lett pozitív, csak ahogy akkor mondták „rángatós kút”. Nem sok időt élt meg, mert teljesen elapadt. 1956-ban a Gépállomás vízellátásának biztosítására készült fúrtkút. Sajnos ez sem lett pozitív, szivattyúk beépítésére volt szükség. A vízmű üzembe helyezésével a kút megszűnt.
      A kutak történetéből láthatjuk, hogy Községünk nem jó vízadó rétegre települt. A jelenleg üzemelő vízmű fő vízbázisa is Turán van. A mai vízminőség még csak nem is hasonlítható a régi ásott kutak nitrátos vizéhez. Jó ivóvizünk van, de mint minden hálózati víz, a miénk is klórozott. Ezt issza a felnőtt és csecsemő. Ma, amikor a biotermelésnek, egészségesebb életmódnak gazdag szakirodalma és számtalan önkéntes civil szervezete van, bűn lenne-e, ha a Hősök terén lévő artézi kutat eredeti formájában visszaállítanák, s ha kis vízhozamúnak is, de legalább a kicsiny gyermekek ihatnának jó minőségű klórmentes vizet. Amikor gondolataimat az illetékesek figyelmébe ajánlom, annak reményében teszem, hogy eljő az idő, amikor az ember, ember lesz.

Dr. Balázs

A RÁDIÓBAN, TV-ben többször szóvá tették, hogy sűrűn olyan idegen szót használunk, amelyre van magyar szó, van az idegen szónak magyar megfelelője is. Sajnos a válasz nem volt egyértelmű, mert elhangzott olyan vélemény is, hogy a műveltséghez hozzátartozik az idegen szavak értéke, értelmezése is. Én elfogadom ezt a véleményt annyiban, hogy jó ismerni korunk sűrűbben használt idegen szavait, de ha van magyar megfelelője, akkor használjuk azt.
      Az egyik közeli községben megnyitottak egy ruhásüzletet (butikot), melynek a „Quelle” nevet adták. A Quelle német szó, azt jelenti, hogy „forrás”. A falubeliek a szó jelentését nem értették, a kiejtéssel is baj volt. A falubeliek ezt úgy oldották meg, hogy egyszerűen elnevezték „Mari butikjának”.
      Vannak, akik ha kell, ha nem idegen szavakat használnak, jelezvén műveltségük nagyságát. Egyszer én is összeállítottam egy idegen szavakból álló beszédrészletet. Ha jól emlékszem valahogy így kezdődött:
      „A konstruktőr konstruált egy konnektort, mely konflúciót okozott...” Amikor a hallgatóságot kértem, hogy valaki fordítsa át magyarra, sajnos senki sem jelentkezett. Mindenki tudja, hogy korunk technikai fejlődése hallatlanul gyors, és a fejlődés sok idegen szó alkalmazását, használatát teszi szükségessé. Mégis, ha lehet kerüljük az idegen szavak használatát.
      Ha pedig használjuk, akkor legalább jól használjuk. Nézzük meg a címnek használt „sponsor” vagy a másik napjainkba divatos szót a „mecénás”-t. Tudjuk, hogy a sponsor valamilyen ellenszolgáltatásért végzett reklám - és én itt az „ellenszolgáltatásért” végzett tevékenységre helyezném a fő súlyt - míg ezzel ellentétesen a „mecénás” önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott támogatás.
      Ma a sponsor szót használják akkor is, ha ellenszolgáltatás nélküli támogatást kérnek. Gondoljunk csak a közelmúltra, amikor a sponsorok egymást lökdösték le a „kispadról”. Igaz ők mecénásként tüntették fel magukat, pedig sponsorok voltak a javából. Nem nehéz, nézzünk csak szét kis falunkban, és mindjárt látni fogjuk, hogy a körül ajnározott sponsorok milyen vastag számlát nyújtottak be a faluközösség terhére. A baj az, hogy a mecénások ezt eltűrték. Üres csontra nincs már sponsor, jöhetnek a mecénások. Mi számon tartjuk, hogy ki a sponsor és ki a mecénás, de eddig bárki eljuthat, ha nyitva tartja a szemét. A sponsorálásnak ma már igen kifinomult formáival találkozunk, a legképzettebb ellenőröket, „revizorokat” is ámulatba ejtik. Vannak, akik a sponsorokból élnek többfordulós áttétellel...
      Valamikor ezt úgy mondták, hogy „Vakulj magyar, ne láss tót!” vagy „Kéz kezet mos” vagy „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” és még sorolhatnám...
      A civil társadalom igényli a mecénások támogatását. A nyílt, mindenki által megismerhető és megfelelően ellentételezett sponsorokra ma is számít a társadalom, ha a mérleg nyelve nem a sponsor, hanem a sponsorált oldalára billen, az a tisztesség határain belül van, s nem sérti mások érdekét. Mi is számítunk a mecénások támogatására, a sponsorok nagyobb megértésére, amelyért mi a munkánk tisztességével fizetünk.

ISMERETEINK szerint, amikor őseink megszállták a Kárpát-medencét, már ismerték a szőlőt, amely már akkor honos volt hazánk területén. Községünk szőlőkultúrájáról az 1546-os török adózási lajstrom ad értékes adatokat, mely szerint a mustadó 975 pint. Egy pint 1415 liternek felel meg, vagyis 1380 liter, amely az akkori viszonyokra figyelemmel jelentős mennyiség. Feltételezhetően a Rákóczi-féle szabadságharc, és az azzal együtt járó pusztulás is hozzájárult ahhoz, hogy 1715-ben már csak 12 kapás szőlőt tudtak összeírni. Egy kapás szőlő megfelelt 200-250 négyszögöl szőlőnek. Vagyis egy kapás szőlő olyan terület, melyet egy zsellér egy nap alatt be tudott kapálni.
      A bagi szőlőhegy történetét, a Helytörténeti Baráti Társulat már feldolgozta, s talán egyszer lesz a pénzügyi helyzetünk olyan, hogy nyomtatásban is megjelenhet. A múlt század végén a községünk területén kb. 100 kh szőlő volt, mely a régi szőlőhegy területével azonos (Temető-, Keresztfa-, Dutka-dűlők). A bagiak az úrbéri egyezséget 1862. május 29-én írták alá. A dézsmaszőlők után az uraság dézsmaszedési joga megmaradt. Ugyancsak megmaradt a földesúr borkimérési joga is. (Az uraság kocsmája a mai Hősök tere 2. szám alatti ház helyén volt. Itt jegyzem le, ma a község legrégibb építménye az e ház alatt lévő pince.)
      A mai napig sem tudtuk eldönteni, hogy M. Nagy István, vagy (Kulacs) Katona Pál telepített-e elsőként „Noha”, bagiasan „Nova” szőlőt községünk területén, 1924- vagy 1925-ben. A régi szőlőfajtáink mind ismertek a Tokaj-hegyalján is. A bagiak sok fogatnapszámot teljesítettek a földesúrnak, így bejárták az egész Hegyalját. Feltételezhető, hogy a szaporító anyagot is onnan hozták. Kutatásaink egyértelműen azt igazolják, hogy az uralkodó, többségi szőlő a Kadarka volt.
      A peronoszpóra először a diósberki Középső-dűlőben kezdte pusztítani a bagiak szőlőjét. Ennek hatására kezdték a Rókalukat és a Nyolcadrészt (Szilvásvölgy) szőlővel betelepíteni. Nyolcadrészben elsőként Boda János (asztalos) nagyapja Boda József telepített szőlőt. A Gergely naptár szerint aug. 6-án van „Úrszínváltozás”, amikor is a szőlő színt kap. (Természetes ma már vannak korábbi fajták is.) Úrszínváltozástól a szüretig cukrosodik, érik a szőlő. Kérdés, hogy mikor van a szüret? Sajnos Bagon mindig korán kezdték a szüretet. Bagon kialakultak egyes szőlőkre vonatkozó szokások, de „Szőlőrendtartása” a községnek soha nem volt. Pedig milyen jó lenne a régi szokások közül csak egyet betartani. Régi szokás volt, hogy szeptemberben, amikor a szőlők kezdtek érni, „idegen” a szőlőkben nem járhatott. A csősz számon kérte az idegent, hogy hova tart, mi járatban van. Akkor még nem volt jogállamiság és az emberek nem hivatkoztak arra, hogy „sérti a személyiségi jogát”, mert kitiltották a szőlőben vezető dűlőútról azt, akinek ott semmi keresni valója nem volt. Tokaj-hegyalján az a szólás-mondás volt, hogy „Akár haszon, akár kár, Simon-Juda a határ” (okt. 28.), vagyis a szüret kezdete. Nálunk egy hónappal előbb kezdődött a szüret. Ismertem, olyan atyámfiát, akinek a bora erre az időre el is fogyott. Lehet, hogy ő, és még sokan nem ismerik Arisztotelész tanítását:

Az első pohár az egészségé,
Második a jókedvé,
Harmadik a bánaté,
Negyedik a gyalázaté.

      A bordalok a líra legszebb gyöngyszemei, szinte valamennyi költőnk megénekelte. Válogatni nagyon nehéz, mert egyik szebb, mint a másik, s így én ezt az olvasóra bízom. Válogatás nélkül nekem a legszebb:

De már nem tudom mit csináljak

De már nem tudom mit csináljak?
Meginnám borát az országnak.
S mentül több az, amit megiszom,
Annál iszonyúbban szomjazom.

Miért nem tesz az Isten most csodát?
Változtatná borrá a Tiszát,
Hadd lehetnék én meg a Duna:
Hogy a Tisza belém omlana?

Fontosabb bornapok:

Gál napja (okt.16.) 1700 előtt a szüret kezdete.
Simon-Juda napja (okt.28.) Tokaj-hegyalján kezdődik a szüret.
Jakab napja (júl.25.) italmérés jogának kiváltás napja.
Márton napja (nov.25.) ekkor kezdték a hordó összefogásához használt. fűzt megújítani.
Mihály arkangyal napja (szept.29.) borkimérés kezdete.
György napja (ápr.24.) a bormérés befejezése.
Szent János napja (dec.27.) a boráldás napja.

      A szüretről írtam a legkevesebbet. Nem azért, mert az ismeretem szegényes, hanem azért, mert nem tudom lehet-e még egyáltalán szüretről beszélni, írni. A szüretet átvitt értelemben is szokták használni, mint a bőség jelét. Boldogok lehetnek az idősebbek, akik még szüretelhettek. Tudom itt sokféle gondolat kaphat szárnyra. Tudom azt is, hogy a bagiak jártak szüretelni az uradalmakba, és a summássors nem azonos a Tokaji szürcsölésével.
      Nagyon hálásak lennénk, ha a régi szüret egy napját papírra vetnék azok, akiknek a szüret még ünnep volt.
Végezetül hadd írom le egyik legszebb ránk maradt szüreti köszöntést:

Egy fürt fehér szőlő,
Egy fürt fekete.
Dicsértessék az Úr Jézus
Drága szent neve.

      A Gyulay hadügyminiszter által aug. 21-én Komárommal kötött 14 napi fegyverszünet ideje még le nem járt, és Haynau már aug. 27-én fenyegetőzve követelte Klapkától a föltétlen megadást.