Nepomuki Szent János
és a gyarapodó önkormányzat
A MÚLT SZÁZAD II.
katonai felmérés térképét tanulmányozva, ma már sok feledés homályába
merült kérdésre kap választ a kutató, még akkor is, ha kisebb pontatlanságokat
is felfedez.
A jobbágy felszabadítást követő
tagosítás során, célszerűségből több út került áthelyezésre, szűnt meg,
vagy nyitottak új utat. Térképünkön több fontos, ma már nem létező út
nyomvonala kísérhető végig, de most csak egy földrajzi csomóponttal
foglalkozunk, melyet a bagiak úgy jelöltek, hogy „a Szt. Jánoskánál”...
Láthatjuk, hogy a már nem létező „Hosszúnyilasi út” a tagosítást
megelőzően északabbra helyezkedett el, és végül is az állomás alatt
haladva, csak a Galgánál találkozott a Szt. Jánoskától kiinduló úttal.
Ennek az útnak egy része ma már csak a MÁV-állomáson túl található,
hisz a „Peresi” első parcellázás során az út, a Szt. Jánoskától
az állomásig megszűnt, más nyomvonalon alakították ki az utcákat. Ugyanezen
helyzet alakul ki a második Peresi parcellázásnál is a MÁV-állomáson
túl.

Láthatóan
a „Posta úthoz” (Csintoványi út) a Szentlászlói út a Petőfi
téri keresztnél csatlakozott be, s egyértelmű, hogy a régi vízgyűjtő
(Tóköz) is jelentős területet foglalt el. Az Egres- és a Galga völgyének
találkozásánál elhelyezkedő dombhát, ahol a Szt. János szobor is található
- ideális hely volt az ősember számára, hisz csak a nyugati oldalról
érhette váratlan támadás.
Észak, kelet és dél irányából, mocsaras
nádas vette körül, ahol a meleg források télen is biztos vízvételi lehetőséget
biztosítottak. Erről tanúskodnak a még meglévő Mocsolyák ma is melegebb
vizei.
Bag
történetében, ha csak vázlatosan is, olvashatunk községünk gazdag régészeti
leleteiről. Ezek a leletek is a község ősrégi lakottságát igazolják.
Társulatunk minden kis szálat végig jár, hogy községünk nevének eredetét,
jelentését felleljük, magyarázni tudjuk. A nyelvészek ellentmondásos
válaszai alapján a nyelvtudomány mellett a régészethez kell fordulnunk.
Ma úgy ítéljük meg, hogy haladéktalanul
meg kell teremtenünk annak anyagi lehetőségét, hogy elkészüljön községünk
tudományos igényű régészeti tanulmánya.
Egyetlen műemléki szobrunk, a titkok
őrzőjének szobra a Nepomuki Szent János szobor. Felállításának pontos
idejét nem ismerjük. Talán azonos az 1760-ban felállított, de faoszlopra
helyezett szoborral. („... Incolumna lignea sat firma”. VEL
Can. Vis Lib. V. 426) E barokk szobor, magas párkánnyal koronázott pilléren
áll, mely színezett homokkő. (Az eredeti oszlop szakszerűtlenül burkolva.)
Eredeti felvétel megvan.
A Szt. János szoborról olvashatunk
„Bag Néprajzi Tanulmányaiban” is, az ott leírtak azonban annyira
rosszak, hogy az egészet figyelmen kívül kell hagyni. Társulatunk még
1994. júniusában felvette a kapcsolatot Varga Zoltán szobrász-restaurátorral,
hogy előkészítsük a szobor szakszerű felújítását.
Sajnos nem először, s félünk, hogy
nem is utoljára meglepetés elé állított a „HATALOM”! Ugyanis
Polgármester úr 1994. júl. 19-én, a nyilvánosság teljes kizárásával,
hatáskörét túllépve kérelemmel fordult a Pest Megyei Vagyonátadó bizottsághoz,
melyben kérte a „műemlék” önkormányzati kezelésbe adását.
Minden bizonnyal, jó oka volt, hogy a tulajdonos - az Egyház - megkérdezése
nélkül, az önkormányzat tudta és beleegyezését mellőzve, keresztényi
felelősség terhe alatt e nemes cselekedetre szánta el magát. Az igazi
ok az ARAL érdekeinek szolgai kiszolgálása, mert az emlékműhöz jelentős
terület is hozzá tartozik.
De ez csak az első falat, az étvágy
most kezd megjönni. (Nem a fák kiszedésére gondolunk.) Mi tudjuk, mi
van a terítéken, de még nem tudjuk, kik ülik körül az asztalt. Azt is
le kell írnunk, hogy a Polgármester úr vállalta, hogy a szobor szakszerű
felújítását öt éven belül elvégzi. Hogy miért öt év? Vállalta továbbá,
hogy a szobor környezetét folyamatosan karban tartja. Hogy mi a folyamatos,
nem tudjuk, mert amióta az önkormányzat tulajdonába került a szobor,
a Helytörténeti Baráti Társulat tagjai és az ott lakók tettek rendet
a szobor körül. Talán ezután majd az önkormányzat is
|
A HELYTÖRTÉNETI Baráti
Társulat elnöksége felmérve a korábbi összejövetelein tapasztalt érdeklődést,
Társulat lehetőségeit, úgy döntött, hogy beindítja a népfőiskolai képzést
tagjai és az érdeklődők számára.
Népfőiskola: sajátos népművelési
intézmény. Eredetileg általában bentlakásos, több téli hónapokon át
tartó, két évfolyamos tanfolyam. Szervezeti formája a skandináv államokban
alakult ki. Nálunk az 1930-as évektől létesítettek népfőiskolákat, főként
a „népi írók” s a falukutatók mozgalmának hatására.
A Bagi Népfőiskola „Szőlőművelés
története Bagon” címmel indult január hó 11-én. A tanfolyam helytörténeti
ismeretek átadásával, a telepítések időrendjével, ?helyével, ?módjával,
a szőlőfajtákkal foglalkozott. Az ismeretek átadója Dr. Balázs József
volt, aki feldolgozta a bagi szőlőhegy történetét. Előadás hangzott
el a GENERÁLI Biztosító sokoldalú biztosítási formáiról, míg az adózás
formáiról Péter Józsefné adótanácsadó tájékoztatta a hallgatókat.
Külön figyelmet fordítottak a hallgatók
Pintér Ferenc szakmérnök előadásaira, aki a mezőgazdasági hitelfajták,
azok pályázati lehetőségeivel, foglalkozott, és értékes előadást halottunk
tőle a vegyszeres kezelési eljárásokról.
A foglalkozásokon a hallgatók folyamatos
és élénk érdeklődést tanúsítottak. Az előadásokat 17-20 fő látogatta,
akik bőséges kérdésekkel halmozták el az előadókat. Az eredmények arra
serkentik az elnökséget, hogy a népfőiskolát folytatni kell. A Bagi
Népfőiskola új közművelődési műhelyévé vált községünknek. Eredményeinkre
máshol is felfigyeltek. Úgy tervezzük, hogy őszre újranyitjuk népfőiskolánkat,
ahol több, közérdeklődésre számot tartó témát szeretnénk feldolgozni.
Várjuk az érdeklődőket.
|
AZ ÖNKORMÁNYZATI képviselők
választása alatt, amikor a jelöltek névsora összeállt, többen felvetették
azt a kérdést: milyen működés várható el az olyan képviselőtől, aki
valamilyen formában függőségi viszonyban van a polgármesterrel, a jegyzővel
vagy éppen a polgármesteri hivatallal? Ezt a kérdést a választás után
még többen felvetették példákkal alátámasztva.
Véleményünk akkor is az volt, ami
most: megválasztásuk törvényes. Ugyan a képviselők választásáról szóló
törvény azt mondja, minden nagykorú magyar állampolgár - aki nem esik
a kizáró szabályok alá - választó és megválasztható.
Ez az elv érvényesül a polgármestereknél
is akkor, amikor a polgármesterek jelölésénél a törvény nem ír elő iskolai
végzettséget. A törvény ugyanazon előírásai vonatkoznak a képviselőre,
mint a polgármesterre. Tehát a törvény egyértelmű, önkormányzati képviselő
lehet az orvos, a pedagógus stb. attól függetlenül, hogy az önkormányzat
választja, onnan kapja a fizetését, a jutalmat, még akkor is, ha az
egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja (szabadság kiadása,
távollét engedélyezése, igazolása stb.).
Az érintett személyek, nemcsak mint
képviselők, hanem tisztségüknél, munkakörüknél fogva is a közélet szereplői.
Tehát a választók kellő ismerettel rendelkeznek akkor, amikor az önkormányzatba
választják azokat, akik közvetlen munkakapcsolatban vannak a polgármesterrel,
jegyzővel vagy a polgármesteri hivatallal.
A választóknak módjukban áll az
említett képviselők munkájáról tájékozódni. Ha tehát az érintett személyeket
bizalmukkal, szavazatukkal az önkormányzatba küldték, nem lehet működésük
törvényességét megkérdőjelezni. A képviselőválasztás bizalmon alapul,
munkájuk nyilvános, tehát ellenőrizhető. A nyilvánosság jelentősége
az, hogy az embereknek lehetőséget kínál arra, hogy ellenőrizzék a közhatalmat,
hogy beleláthassanak és befolyásolhassák azt. Azért fontos a nyilvánosság,
hogy tudjunk bizonyos dolgokról, vagyis azt, hogy mihez csatlakozunk,
vagy mitől határolódunk el. Ezt a nyilvánosságot várják el a választók
az önkormányzattól, az önkormányzati tagoktól, beleértve a polgármestert
is. Ez a nyilvánosság hiányzott a csatornázási program beindításánál,
és furcsa módon, törvénysértően meghozott döntésnél, melyet a lakosság
nem biztos, hogy elfogad, az őket semmire sem kötelezi.
A nyilvánosság kérdésénél a választók
felelőssége is sokkal nagyobb, mint az, hogy négyévenként szimpátia
alapján leadják voksukat. Időközben is ellenőrizhető a képviselő munkája,
és mindenki a maga értékítélete alapján eldöntheti, hogy hogyan szavazott.
Régi közmondás az, hogy „A
hazug embert előbb utol lehet érni, mint a sánta kutyát.” Ha pedig
a négyéves ciklus alatt a nyilvánosság szabad áramlása mellett úgy ítéli
meg, hogy a képviselő véleménynyilvánítása, szavazata, döntésének pártatlansága
megkérdőjelezhető, a választón múlik, hogy a soron következő választáskor
kire adja le szavazatát.
Tájékoztatónkban írtakkal mi is
a nyilvánosságot szeretnénk szolgálni. Az állampolgárok, a „Polgárok”
nem engedhetik és nem is engedik meg, hogy az ő személyük kizárásával
hozzanak olyan döntéseket, amely őket közvetlenül érinti.
|
Bag községben, az április hóban lehullott
csapadék: 51 mm
|
Irka, firka!
AMIKOR
AZ ember abba a korba ér, hogy több ismerőse van a temetőben, mint
a faluban, szívesen időzik a temetőben egy-egy fejfa előtt. Így vagyok
én is. A közel múltban -egy pár percet - így töltöttem el Wenczel
Kálmán sírjánál.
Wenczel Kálmán tanítóm volt 1934-35-ben,
amikor a második elemit jártam. Akkor még a füzetet „irkának”
hívtuk, és a csontgyűjtési akcióban kapott csont árát nem fizették
ki, hanem az iskola irkákat vett rajta, s mindenki kapott egy irkát.
A bagi iskola első ismert tanítójának
neve Zahony István, aki 1675-ben licenciátus, így lehetséges, hogy
tanítással is foglalkozott.
Mindig szívesen lapozgatom az
aszódi Petőfi Múzeum „Iskolák, tanítók, tanárok a Galga völgyében”
című kiadványát, amely bepillantást nyújt a falusi iskolák helyzetébe.
Ismereteim szerint bagi gyökerű, első tanító századunkban „Vas
Gergő” volt, tisztességes nevén Gergely Mihály. Az ő életéről,
sorsáról valamivel többet tudunk, de lehet, hogy már a sírja sem lelhető
fel. „Bag története” című kiadványban egy fényképpel tisztelegtünk
e nagy hírű, haladó szellemű tanító előtt.
Ma, ki tudja hány tanítói-, tanári
oklevéllel rendelkező, bagi születésű tanító-, tanár működik szerte
az országban. Ahogy írom szerte az országban. Mindig foglalkoztatott
az a gondolat, hogy ezek a diplomás hölgyek és urak miért nem maradnak
meg saját falujukban. Tudom azt, hogy „senki sem próféta a saját
falujában”. De csak ez az egyetlen ok? Lehet, hogy igen, és ha
ez így van, akkor csak a tanítóban kell az okot keresnünk? Úgy gondolom,
hogy nem, a hiba bennünk emberekben, a bagi emberekben keresendő.
Megbecsüljük saját fajtánkat? Kellő tisztelettel vagyunk-e a friss
diplomás bagi tanítók iránt? Gondolkozzunk és ítéljünk, mert nem szenvedünk-e
mi is abban a betegségben, hogy mi akarjuk eldönteni, hogy gyermekünk
hányas osztályzatot érdemel.
Valamikor azt mondták, hogy a
tanítók a „nemzet napszámosai”. Sajnos nem csak valamikor,
hanem most is ez a helyzet. Ha kigondoltam, le is írom, életem során
sok tanítót ismertem, de közülük egyet sem, aki gazdagon ment nyugdíjba.
Az én emberi példaképem is tanár volt, a Rákosligeten tanító Csertői
Gyula történelem- és földrajz szakos tanár, akinek már akkor is volt
bátorsága kijelenteni: a történelemkönyvet tegyék félre, mert nem
az a történelem, ami abban le van írva.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe
szeretett tanítóm sírjánál. Emlékszem törékeny alkatára, szelíd, csendes
szavaira., aki tanított az iskolában és az iskolán kívül. Emlékszem
fáradozására, aki nem csak Bagon lakott, hanem a bagi emberek között
is élt. Soraimat ajánlom az iskolaszék tagjainak abban a reményben,
hogy azon is munkálkodnak, hogy a bagi diplomások is helyet kapjanak
Bagon, és tisztességes munkájuk gyümölcseként élvezzék a falu lakosságának
anyagi és erkölcsi megbecsülését.
Dr. Balázs
|
Ugorka, huborka, uborka, ubi?
MEGLEPŐDVE olvastam
a „Gyümölcskertész” 1898. évi egyik számában, hogy „ugorka”.
Arra gondoltam, hogy leírási hiba történt, s az uborkát ugorkának írták.
Nem volt tévedés, mert a szövegrészben is többször le volt írva, hogy
ugorka.
Az ugorkatermelés akkori tapasztalataival
foglalkozik a szerző. Azt írja többek között, hogy az ugorkamag, megfelelő
tárolás mellett, 8-10 évig is megtartja csiraképességét, de legjobbnak
a 2-3 éves magot tartja ültetésre.
Gyermekkoromra visszaemlékezve,
több helyen láttam, hogy a kiválasztott és beérlelt uborkából ősszel
hogyan szedik ki a magnak való uborkamagot. Azóta az uborka számtalan
fajtáját nemesítették ki, és ma már senki sem kísérletezik magozással.
Azt, hogy az ugorka mikor lett uborka nem tudom, gyermekkoromban mondták
„huborkának” is. Az uborkát napjainkban a kereskedő csak „ubi”-nak
írja ki az ártáblán, nyilván a hellyel takarékoskodik. Lehet, hogy száz
év múlva „ubi” lesz az uborka neve?
|