Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,
Lejárt az ideje!
Más szín illeti most a magyar nemzetet:
Piros és fekete.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében,
Erős vihar támad,
Mindenfelől jőnek és megostromolják
A habok hazámat.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Készült az ellenség: és mi készülünk-e?
Mit csinál a kormány?
Ahelyett, hogy őrködnék, mélyen, mélyen alszik
Fönn a haza tornyán.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Fönn a kormány alszik, mi pedig itt alant
Vígadunk, dőzsölünk,
Mintha mind a három isten nem gondolna
Mással, csak mivelünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Eszembe jut Mohács, az a szomorú kor!
Akkor is így tettünk,
Terített asztalnál, telt poharak körül
Bút és bajt feledtünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Mohács, Mohács!... tarka lepke, gondtalanság
Röpködött előttünk,
Azt űztük, pedig már a török oroszlán
Elbődült mögöttünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Hol lesz az új Mohács? hol megint húszezer
Magyar vitéz vész el,
Mérföldekre nyúló rónát borítva el
Kiomló vérével.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Hol lesz az új Mohács? ahol megint lemegy
Majd a haza napja,
S háromszáz évig vagy talán soha többé
Arcát nem mutatja!
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

A PETŐFI IRODALMI Múzeumban őrzik kifakult tintasorokkal a Nemzeti dalt egyetlen papírlapocskán. E forradalmi riadón kívül még négy Petőfi-vers kézirat maradt fenn. Ezek: Füstbement terv, Az őrült, Dalaim, A nép nevében. A Nemzeti dal kézirata rejtélyes - egyes részleteit ma sem ismerve - módon maradt meg, ma egyik legszentebb nemzeti ereklyénk, szívünk féltett kincse.
       Szendrey Júlia, második férje után Horváth Árpádné , 1868-ban halt meg. Végakarata az volt, hogy Petőfi kézirataival együtt temessék el. Pihenjen együtt a hozzá írt versekkel, saját naplójával és a Petőfi emlékekkel. Csak az első világháború után 1928-ban derült ki, hogy Szendrey Júlia végakaratát nem teljesítették. A kézirat megjárta Amerikát, azt hogy hogyan került ki nyugatra, ma sem tudják. Milton Smith-szé vált, egykori erdélyi származású szabó végakaratából került vissza Magyarországra. E nemes férfi a kéziratot 100 dollárért vásárolta egy magyar énekesnőtől.
      Egyetlen tényt tudunk biztosan, mégpedig azt, hogy a költemény két nappal március idusa előtt 1848. márc. 13-án keletkezett. Ez a vulkán néhány perc alatt szakad ki a költő szívéből, és ahogy a kéziraton látszik, azon csak egyetlen javítás van. Talpra magyar, most vagy soha! A költő a „most vagy soha” három szavát az első sorban áthúzta, s föléje, helyére illesztette a „hí a haza” szövegrészt. A „most vagy soha” a második sorba került. Aki nézi és olvassa a kéziratot, az észreveheti, hogy a költemény már élt, lángolt, lobogott a költő szívében? lelkében?
      A forradalomra kész, s a revolúció lángra lobbantó szikráját váró nép magasra emelte Petőfi kibontott lobogóját. A Nemzeti dal nem csak egy költemény, hanem földindulás az elnyomott nép nemzetté válásához. Lehet, hogy véletlen, de lehet hogy nem, a Nemzeti dal 48 sorból áll. Történészek és irodalomtörténészek már rég feldolgozták a Nemzeti dal történetét. Mégis szabad legyen Petőfi naplójából, a számomra legkedvesebb sorokat ide leírnom:

      „...Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mingyárt holnap ... hátha holnapután már késő lesz!...
Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót... azt fogjuk tenni! a többit Istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdeteket folytassák: én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem”.

(később)

      „Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál fejkötőt varrt magának.”

      Mit ír erről Degré Alajos, a tizek tanácsának tagja, Petőfi barátja, a szabadságharc hű katonája (kivonatolt szöveg):

      Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal:
      - E sajtót a nép nevében lefoglaljuk.
      - Erőszaknak ellent nem állhatok - felelt Landerer...
      Midőn az első kész példány kihullott a gépből, Petőfi felkapta, s kirohant vele. Az ajtóból a lapot magasra tartva, kiáltá:
      - Íme a szabad sajtó legelső szülöttje. Elmondom tartalmát.
      Aztán elszavalta: Talpra magyar, hí a haza!
      Petőfi elesett a csatában, testét, mint szentet tán angyalok ragadták boldogabb hazába, de halhatatlan szelleme itt él, itt fog élni míg csak magyar lesz e hazában, sőt azon túl is.

Dr. Balázs József

      Az egyetemi polgárok az aulából az alsó-ausztriai rendek házához indultak, útközben kiáltva: „Le az önkényuralommal. Igazságot akarunk. Éljen a szabadság. Előre a rendek házába!”
      Itt a köztéren Kossuthnak mart 3-diki beszédét olvasták fel, mi a lakosságot önkívüli lelkesedésig ragadta. E téren a nép és a katonaság összekoczczant. Ez tüzelt a népre és áldozatok estek. A harcz tovább folyt. Az alkotmányért és sajtószabadságért kérelmező küldöttségek mind nagyobb számba gyűltek a cs. Várpalotába. Este a Mihály téren egy polgárőrtiszt hirdeté Metternich hg. leköszönését.

1848. mártius 14.

      Nagy események befolyása alatt a főrendek a mart 4-ki feliratot egyhangúan elfogadják. A bécsi hivatalos lap hirdette, hogy „Titkos házi udvari és államkanczellár Metternich herczeg hiatalát ő fölsége kezébe letette.” A császár nemzetőrséget, szabad sajtót és országgyűlést engedményezett. Pozsonyban Kossuth a rendeknél meghatott hangon adta elő a bécsi eseményeket és gr. Apponyi György főkanczellár lemondását. Szűnni nem akaró örömriadások.

      Gr. Széchenyi István: „Évek óta legfőbb óhajom, hogy Magyarország saját tengelye körül forogjon. Reménylem e kívánságom most teljesedésbe megy és ez az, a mi örömre késztet. De aggaszt azon körülmény, hogy szomszédságunkban ég, és hogy mi forró vérünkkel oly közel állunk a lánghoz. Nálunk a dynastiáhozi ragaszkodásunk kell minden alkotmányos fejlődés alapját képezze. Vessünk véget a pártok és castok közti különbségnek. Én az ellenzék czéljaivai mindig egyetértettem s czéljaik tisztaságát soha nem vontam kétségbe” stb.

      A főrendeknél d.u .így szólt a nádor: „Reménylem a mélt. főrendek magokévá teszik abbeli javaslatomat, hogy a rendek(mart.4-kei) feliratát elfogadni szíveskedjenek” A főrendek felálltak. Mindezekről Széchenyi gróf naplójában a többi között így ír: „Kerületi ülés. Szívből szólok... tetszik. A hallgatóság mindenben az utolsó szóig teljesül. Este fáklyás zene előbb István főhgnél, azután Kossuthnál, ki a zöldfánál az erkélyre jő ki, elegans dámák veszik körül s ünneplik. Német polgárok tisztelkednek. Kossuth németül felel” stb.

       Pesten az ellenzéki körben Klauzál Gábor indítványa fogadtatott el, hogy a reformok iránti petitió előbb az országban köröztessék, hogy százezrek nevével mondhassék a nemzet kívánatának - Az ily eljárásból semmi sem lett, s azt a következő napokban elnevezték „táblabírói politikának”.
      Az ifjak az este a gőzhajó megérkezésekor hírét vevén a bécsi eseményeknek, elhatározták, másnap mozgalmakat kezdeményeznek.

A TURAI CSATA hős kapitánya ezeket írja:

      „De el múlik egyik halottak napja a másik után, anélkül, hogy valakinek eszébe jutna megemlékezni Vasvári Pálról, akit Abrudbányán agyonvertek a mócok (románok) Sírja ott jeltelen, s emléke itt enyészőben van.”

      Az idő múlásával hajlamosak vagyunk megfeledkezni a márciusi ifjak nevesített tetteiről. Az említett Vasvári Pál a szabadságharc egyik legékesszólásúbb szónoka volt. A szabadságharc hősei, akik életüket a haza oltárára tették, hogy örökidőkre fáklyaként világítsa be a szabadság szent egét... világít-e keblünkben?
      Ma arra sem fordítunk kellő gondot, hogy házainkat nemzeti zászló díszítse. Rendezzük önismeretünket. Kutatva a helyi megemlékezések után, szép emlékre találtam. 1921-ben a bagiak lovas bandériummal vettek részt Aszódon a nemzeti ünnep megemlékezésén. A bandérium kapitánya Gergely Sándor volt, aki a debreceni 7-es huszárokhoz vonult be. Végigszenvedve az első világháborút, mint obsitos huszár ált a lovasbandérium élére. Ennek a bandériumnak volt tagja apám, akkor 18 évesen.

AZ ÖNKORMÁNYZATI intézményrendszerünk egyik fő demokratikus megjelenési formája, hogy dönt saját költségvetéséről. E fontos jogosítvány gyakorlását azonban számos pénzügyi előírás behatárolja. Ha a szigorú pénzügyi szabályoktól eltekintünk, akkor a mindennapi életben találkozunk olyan szólás-mondásokkal, amelyek ha póriasan is, de gazdálkodási alapigazságokat fogalmaznak meg. Ilyenek:

Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!
Akkor spórolj, amikor van miből!
Aki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli.
Több nap, mint kolbász.
Ne bízd a kecskére a káposztát!
A kis hal is hal.

      Mindennek lényege az, hogy csak azt szabad és lehet elosztani, ami van. Lehet ugyan hitelt is felvenni, ha tudjuk, hogy azt vissza is kell fizetni. Az élet felvethet olyan helyzeteket, melyre nem számíthatunk, vagy éppen olyan lehetőséget kínál, melyet az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint kihagyni nem lehet. Tehát a hitelfelvételt, mint szükséges rosszat is figyelembe kell venni.
      A választási kampány alatt sokféle szám hangzott el a község hiteltartozásáról. Az egymásnak is ellentmondó számok hallatán, a közügyek iránt érzékeny ember kissé elszomorodik, amikor hallja, hogy az 1995. évi hiteltartozásunk 36-millió Ft, és a kamat 10-15 millió. Tudom nagyon nem mindegy, hogy 10 vagy 15 millió Ft a kamat, de ahány előterjesztést láttam, a számok állandóan változtak. Lehet az, hogy egy önkormányzat nem tudja, hogy mennyi kamat- vagy tőke tartozása van? Az éves költségvetés 159 millió Ft, a visszafizetendő hitel és kamat mintegy 46 millió Ft. Mit lehet mondani egy olyan költségvetésre melynek 1/3 része hitel és annak kamata. Egyszerűen azt, hogy az önkormányzat fizetésképtelenné válhat. Ezt a helyzetet nem befolyásolja, hogy a Polgármester úr fizetését felemelték havi 90 000,- Ft-ra. Ideig-óráig még lehet zsonglőrözni, de az biztosnak látszik, hogy ebben a választási ciklusban ezt a hitelállományt megszüntetni nem tudják, a kamat pedig megeszi a tőketartozást. Ha arra gondolok, hogy csak a kamatteherből mennyi mindent meglehetne valósítani, az utak építése helyett viszont csak adósságot törlesztünk.
      Tudom azt, hogy az éves infláció szinte állandósult, tudom azt, hogy az áremelkedések miatt többe kerül a fűtés, a világítás, egyszóval minden. Ezen felül anélkül, hogy fedezetet biztosítanának, az önkormányzatokat újabb kiadási tételekkel terhelik. Mindezek ellenére én úgy ítélem meg, hogy csak a hiteltörlesztés az egyedüli út amely a kátyúból kivezethet. Persze azért azt is vizsgálni kell, hogy ki a felelős a felhalmozott hitelekért, és azok miből tevődnek össze.
      Az 1992-évi költségvetésünk még hitelt nem tartalmazott. Vegyünk egy példát: az iskola tervezett kiadása 1992-ben 16,5 millió Ft volt, erre kapott állami támogatást 13 milliót, vagyis 3,5 millió Ft-ot más feladattól kellett elvenni. Az idei évben az oktatási célra kapott 22,3 millió Ft-tal szemben a tervezett kiadás 28,6 millió Ft, vagyis 6,3 millió Ft-ot más feladattól kell elvenni, legrosszabb esetben hitellel fedezni. Ez a szemlélet azonban nem tartható, mert a csődbe kerget.
      Véleményünk szerint a költségvetést új alapokra kell helyezni, és új gazdálkodási szemléletet kell gyakorlattá tenni. Az önkormányzat saját bevétele nem jelentős, az kifejezetten a működési bevételekre korlátozódik. Az átengedett központi adójuttatást nemhogy nem bővítik, hanem csökkentik. A központi költségvetési normatív hozzájárulás tényleges költség alatti.
      A fentiek azt igazolják, hogy ha nem sikerül az eladósodást megállítani vagy az állami támogatás nem emelkedik, a költségvetés nem tudja betölteni funkcióját, és sérül az önkormányzati alapelv.