A HELYTÖRTÉNETI Baráti Társulat, alapszabályában megfogalmazott célkitűzések elérése érdekében, egyik fő feladatunk, hogy munkálkodjunk olyan községpolitikai gyakorlat megvalósításán, amely elnyeri a lakosság megértését és cselekvő magatartását. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha a község lakossága ismeri a kitűzött célt, (programot) lehetőséget kap véleményének kifejtésére, röviden: részese lehet közvetlen, vagy közvetve a döntéshozatalnak.
       Eddig megtartott „baráti összejöveteleken” arra törekedtünk, hogy előadásokon keresztül tájékoztatást adjunk, véleményt gyűjtsünk, hogy javaslatunk mind nagyobb lakossági létszámra támaszkodjon.
       Törekvéseinket két fő tényező akadályozta. Egyik az, hogy tagjaink egy része nem tud minden összejövetelen részt venni, így nem részese a véleményalakításnak. A másik tényező, hogy a felgyorsult társadalmi-, gazdasági mozgásokat még a rendszeresen megtartott összejöveteleken sem tudjuk feldolgozni, és így társulatunk nem tud kellő súllyal részese lenni községünk közéletének.
       A „tájékoztatóban” lehetőséget kívánunk adni társulatunk minden tagjának arra, hogy gondolatait mással megossza.
       Szívesen vesszük, ha szóban vagy írásban véleményt mond a tájékoztató szerkesztéséről, tartalmi mondanivalójáról. Kéziratot nem őrzünk meg, és csak aláírtat fogadunk el. Ezekkel a gondolatokkal indítjuk útjára, a terveink szerint negyedévenként megjelenő tájékoztatót, annak reményében, hogy a közjót szolgáljuk.

Dr. Balázs József H.B.T. elnöke

Lakosokból polgárok
Kapcsoljuk fel a villanyt!

AMIKOR MINDEN falunak, városnak lehetősége nyílt arra, hogy kezébe vegye sorsának alakítását, gyakran idézték Eötvös József szavait: „Akarjuk, hogy azon ügyek elhatározása, melyek csak a polgárok bizonyos részét - például egy város, vagy egy megye lakóit érdeklik - nem mások, hanem épp azok által rendeztessenek el, kiket érdekelnek.” Ebben rejlik az önkormányzatiság lényege !
       Több mint két esztendő telt el a választások óta, s azt hiszem, hogy Bagon is mind több embernek fogalmazódik meg az a gondolat, hogy a fenti cél megvalósításához nem elegendő képviselőket küldeni a községházára, az újabb voksolásig „csendes pihenő”, közéleti tétlenség után megerősíteni, vagy leváltani őket. Azok is cselekedjenek, majd mondjanak véleményt, akik nem nyertek sarzsit.
       A négy év minden napja történésekkel teli. De vajon tudjuk-e mi történik? Bizony előbb jut el hozzánk híradás arról, mi történt a nagyvilágban, mint arról, mi esett meg falunkban. A község életét meghatározó események, döntések ismerete nélkül pedig sohasem leszünk polgárok a lakosokból. A bennünket közvetlenül, vagy közvetve érintő dolgokat tehát nem elég elrendezni, ismerni is kell azokat, hogy a döntéseket el tudjuk fogadni, meg tudjuk érteni, adott esetben kifejezhessük megalapozott ellenvéleményünket.
       Ma bárki vállalkozhat arra, hogy „felkapcsolja a villanyt”, nyilvánosságot teremtve, megvilágítsa a közéletet. Mi megpróbáljuk az űrt kitölteni, amely olyan hatalmas, hogy tudjuk: csak részlegesen sikerülhet. Valakinek azonban el kell kezdeni, ha otthon akarjuk érezni magunkat Bagon, kinek a szülőfalujában, kinek abban a községben, amely befogadta.

-palántás-

WERBŐCZY fogalmazza meg először, hogy kinek van hiteles pecsétje és felsorolásában említi a városokat és mezővárosokat is. Ő még nem említi a községi pecséteket, melyek a községbírói szervezetek kialakulásával terjednek el. Horváth Lajos gondos, tudományos igényességű munkája, melyben összegyűjtötte Pest megye városi-, községi- és megyei pecsétjeit. Bagon az első bíró: Bakó Bálint, aki 1548-ban júl. 18-án, 30 ház után fizette a töröknek az adót. Ekkor Kartalon Baráti Benedek és Domonyban Ambrus nevezetű volt a bíró. Bag község ismert pecsétje 1740-től való, tehát mintegy 200 év pecsét lenyomata - ha volt - jelenleg ismeretlen. Ez időben a pecsétképek többsége a paraszti gazdálkodás jelképei. A bagi pecsétképben is ekevas és csoroszlya található. Az 1750-1836 között használt pecsétképben, három gabonaszál csoroszlya és ekevas van. Figyelemre méltó az 1837-1848 között használt pecsétkép, amelyben „...hegyével balra, élével lefelé, vízszintesen lebegő ekevas fokán, két nyárfa között, egy tulipán látható.”
       Jelképekben leggazdagabb az 1899-ben készített pecsétkép, amelyben szőlőfürt, három búzakalász, kasza és káposztafej látható, igen művészien elhelyezve. (Látható „Bag története” c. könyv hátulsó borítólapján.) Ezen pecsétben található jelképek rövid magyarázata: A búzakalász minden bagi pecsétképben megtalálható, és nem véletlenül. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Bagon „hatszorost” arattak. Ez azt jelenti, hogy az elvetett gabona mennyiségnek hatszorosát gyűjtötték be. A búzakalászokhoz szorosan hozzátartozik a kasza. Szőlőfürt-, vagy levél-pecsétkép a korábbi bagi pecsétekben nem található. Ezzel szemben a hévízi pecsétképben már 1722-ben megtalálható a szőlőlevél. Bag nagyközségnek, a mintegy 100 kh szőlőterülete nem mondható jelentősnek. Így a község gazdálkodásában sem volt számottevő. Az úrbéri földrendezéskor, a Diósberki-dűlő legelő és szántó volt. Ezt követően mind a három dűlőt betelepítették szőlővel így a község szőlőterülete, és annak gazdasági jelentősége megnőtt. Ezzel magyarázható a szőlőfürtnek pecsétképbe való felvétele.
       Magyarországon 1875-ben Pancsován (ma Jugoszlávia) észlelték először a filoxérafertőzést. Bagon a századforduló évében kezdett pusztítani, mégpedig a Diósberek középső részének nyugati oldalán. Ennek a pusztulásnak egyik következménye az volt, hogy 1908-ban Péter (Varga) József és (Boda) Könczöl Antal gazdák megkezdték a Rókaluki- dűlőben a szőlő telepítését. A pecsétkép megfejtésekor a legtöbb időt a káposztának, mint jelképnek a megfejtésére kellett fordítani. A Helytörténeti Baráti Társulat ennek ismertetésére külön előadást tartott, kapcsolva a vele összefüggő földrajzi nevekhez.
Csak adatszerűen: A bagiak dézsmaként - mely a termés ötöd része volt 1814-ben - 17. 491 fej káposztát szállítottak a Grassalkovich-uradalomba. Még a századforduló után is, a novemberi hajnalokon indultak Bagról a lőcsöskocsik káposztával megrakottan a pesti-, gyöngyösi piacokra, a nógrádi községekbe. Az egykori híres „Káposztás-kertekben” az idén, sajnos, már káposztát látni sem lehetett.
       Ismerjük az egyesületi bélyegző lenyomatokat, ezek pecsétképe igen szegényes. Külön figyelmet érdemel a R. Kat. Egyház bagi pecsétképe. A címerképet hosszú távra kell tervezni, olyanra, amely a múltat hordozza magában, a jelen életet tükrözi és a jövőképbe tekint. Reméljük a lakosság véleményét is meghallgatják.

Dr. Balázs József

Aki sokat van a disznók között, az könnyen korpás lesz.

A HELYTÖRTÉNETI Baráti Társulat feladatának tekinti, hogy kutatási szinten - mint a helytörténet részeként - foglalkozzon a község sporttörténetével.
A feladat szép, de bonyolult sokirányú munkát igényel, annál is inkább, mert ez az a terület, amely valamilyen formában kötődik a község lakosságának jelentős részéhez. Nehéz ez a feladat azért is, mert sokan sok mindent tudnak, de ez az ismeret hallomáson alapszik, vagy nem mentes az érzelmi motívumoktól sem.
       Az eddigi kutatásaink eredményét vitathatóvá teszi az a körülmény is, hogy a kezdetet többféleképp mondják el, és az időmúlás miatt az évszámokat is eltérően mondják el. Véleményünk szerint, mivel a bagi sport - ezen belül a labdarúgás, ahogy akkor mondták: a futball -kezdete egy meghatározott dátumhoz, vagy eseményhez nem köthető, tehát egyelőre csak vélelmezhető. Ha hasonlattal akarnék élni, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint az Egres patak forrása. Egy viszonylag kis területen észrevétlenül tör fel a víz, majd megindul egy irányba úgy, hogy 30-40 méter után már csörgedező patak. Valahogy a bagi foci is így kezdődött. Több csapat jött - szinte egyszerre - létre baráti körökből, melyekre nagy hatással volt az aszódi Javító Intézet (Japcsisok) és a Pesten tanult inasok. A sok dátumot összevetve a kialakulás a '920-as évek közepére tehető. Sajnos a hiteles tanúk közül már kevesen vannak, és az elmúlt hetven év sok mindent összemos. Egy-egy csapat hovatartozását a trikók (mezek) színe határozta meg.
        Volt: „nagypiros”, zöld nyakkal, „kispiros” lila nyakkal, lila-fehér, piros-fehér kockás, erről már fénykép is van. A nadrág fekete volt, vagyis az akkor divatos „glottgatya”. Fontosnak tartjuk a színek eldöntését, mert ezekhez tudjuk az egyéb tárgyi bizonyítékokat felsorakoztatni.

       Kérjük azokat, akik a leírtakkal kapcsolatban további adattal, vagy fényképpel tudnak szolgálni, szóban, vagy írásban a Társulathoz szíveskedjenek eljuttatni. Minden adatra szükségünk van, azokat csak ellenőrzés után használjuk fel.

      Kérdések: - a nagypirosba
                            - a kispirosba
                            - a lila-fehérbe (?)
      Állítson össze egy csapatot, akik a fenti színekben játszottak. Írjuk együtt a sporttörténetet.

      Kérdés: Soroljon fel olyan családokat, amelyből egyszerre hárman is játszottak a csapatban!

      II. Rákóczi Ferencz elveszti a nagyszombati ütközetet. A fölkelők hadserege, Scharudin német származású ezredes árulása következtében, futva odahagyta az ütközetet. A Heister által vezérlett császáriak vesztesége, saját íróik szerint 361 halott és 278 sebesült volt.
      A megszaladt kuruczok részén kisebb veszteséget mutatnak ki, u.m. 180 halottat, Duló Ádám ezredessel és az összes ágyukkal (6 darabot). Azon rajz, melyet Rákóczi ezen ütközetről emlékirataiban fenntartott, nagy szegénységi bizonyítvány a másfélév óta szervezkedő kuruczok számára kiállítva, s melyet ekképp fejezett be:
        „Megtanultam ezen első ütközetemből, hogy közülünk egyik sem ért a tacticához, hogy csapataim rosszul fegyverzettek, és tisztjeik sem tudják őket vezetni.”

Folytatjuk!

Nagykarácsony éjszakája,
Krisztus születése napja.
A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos szűz az anyja.

József is volt édesatyja,
A jászolban ápolgatja,
A jászolban ápolgatja,
Posztócskába takargatja.

Nincs a Jézusnak subája,
Sem sarkantyús csizmácskája
Miből is volna subája.
Ha elveszett báránykája

János pajtás menj előre,
Nyájaidat tereld össze.
Mivel Márton nagyon öreg,
Nyája után lassan siet.

~ oOo ~

Becsukták a palotákat, minden vendégfogadókat,
Nincs Jézusnak helye.

Két citerás, két trombitás együtt mulatnak,
Köztük van a kisded Jézus együtt vigadnak.

Királyi pálcája, kibimbódzott ága,
Szálljon erre a házra, az Isten áldása.

Adatközlő: Palya Sándorné Gergely Borbála