A HELYTÖRTÉNETI Baráti Társulat 1996. szept. 14-ére, névre szólóan nagy családi összejövetelre hívta meg Katona András (szül: 1841. dec. l.) leszármazottjainak élő tagjait, hogy azok testvéri kapcsolataikat megismerjék, szorosabbra fűzzék, megerősítsék, ápolják.
      A genealógiai kutatás, a családi nagy összejövetel szervezése, lebonyolítása új ismereteket és azok optimális alkalmazását igényelte, amelyeket a társulatnak kellett megvalósítania.
      Délelőtt számosan részt vettünk az elhunyt testvéreink lelki üdvéért celebrált szentmisén. A szentmise után ki-ki felkereste a temetőnkben testvéreink sírjait.
      A falunkból elköltözöttek vagy más helyiségekből hazalátogatók, testvéri látogatást tettek szüleiknél, testvéreiknél.
      Délután a családok a művelődési házban találkoztak a vendégeinkkel, közreműködőinkkel, társulatunk tagjaival. Az ismerős vagy régi emlékekből előhívott, valamint új arcok igencsak próbára tették testvéreink visszaemlékezéseit, de biztos, hogy az összejöttek családi szeretetben, otthon érezték magukat.
      Az élénk, érdeklődő beszélgetést a „HBT köszöntő” fanfár zenéje váltotta fel, amellyel kezdetét vette a több mint 300 fős összejövetel ünnepi visszaemlékezése. A tanácskozást id. Balázs Gusztáv, a HBT. elnökségi tagja nyitotta meg. Felkérte Dr. Balázs József, hogy lássa el a házigazda feladatait. A házigazda, mint családtag is köszöntötte atyánkfiait és üdvözölte kedves vendégeinket.
      Ezután Labát Tiborné óvónő vezetésével az óvodások kedves játékot mutattak be, amely alkalmat adott a gyermekkori emlékek felidézésére. Átalakult a színpad. A házigazda asztalához kérte Jamrik László polgármestert, Horváth Lajos történészt, országgyűlési főlevéltárost, majd a családfa fő ágait képviselőket így:
      Katona István leszármazottainak képviseletében Dr. Katona Andrást
      Katona András leszármazottjainak képviseletében Tóth Mónikát
      Katona György leszármazottjainak képviseletében Balázs Árpádot,
      Katona Anna leszármazottjainak képviseletében Kovács Andrásnét
      Katona Mária leszármazottjainak képviseletében Katonás Lajosnét,hogy személyes jelenlétükkel is hitelesítsék e nagy családi összejövetel történéseit.
      Katona Gábornak nem volt gyermeke.
      A házigazda rövid történelmi áttekintés után ismertette a Katona család eredetét. Biztosra vehetjük, hogy a bagi Katonák az 1604-ben született Kathona János leszármazottjai. Az 1600-as évek elején a község teljesen elnéptelenedett és Kathona János is azok közé tartozott, akik az elnéptelenedés után ismét megszállták a falut. Bagon az egyházi anyakönyveket 1700-tól vezetik, így az egyházi anyakönyvek tanúsága már pontos adatokhoz juttat.
      Katona István, aki született 1747. nov. 12-én, felesége Balázs Erzsébet, házasságot 1766. jan. 12-én kötött, apja Katona Mihály, anyja Könczöl Klára.
      Kathona István fia: Kathona András, aki 1779. nov. 28-án született, házasságot 1797. jan. 9-én kötött, felesége Rab Anna.
      Kathona András fia: Kathona András, aki 1798. jan. 12-én született, házasságot 1839. febr. 4-én kötött, felesége Kalocsányi Júlia.
      Kathona András fia: Kathona András, aki 1841. dec. l-én született,
      első házassága 1861 nov. 20., felesége Könczöl Erzsébet, akitől négy gyermeke született:
            Katona István szül.: 1865-ben, felesége: Tóth Erzsébet,
            Katona András szül.: 1866-ban, felesége: Fazekas Luca,
            Katona György szül.: 1870-ben, felesége Nagy Borbála.
            Katona Gábor,
       második felesége: Tóth Borbála, akitől született:
           Katona Anna Jamrik Pálné, aki 1884-ben született,
           Katona Mária Palya Ráfaelné, aki 1889. szept. 7-én született.

      Van még kutatni valónk az 1700-as évek elején. Összejövetelünk kutatása Katona Andrástól teljes (439 fő).
      Katona András unokáinak ismertetése után Fodorné Balázs Erzsébet felolvasta Katona István legidősebb fiának, Katona Mártonnak 1916-ban szüleinek írt levelét (olvasható: „Bag története” c. könyv 196. old.), aki hősi halált halt. A levélből megismerhettük a szülőföld iránt áradó szeretetét, követésre méltó családtörténetüket, őseik hagyatékát az Isten hitben, a jobb kor eljövetele hitében, a cselekvő hazaszeretet jegyében.
       Az előadást követően Mécs László: „Fényt hagyni magunk után” c. versét Katona Katalin (családtag) mondta el. A vers sorai a Katona család minden tagjának kijelölte az utat: úgy élni és dolgozni, hogy fényt hagyjunk magunk után. A Társulat nevében pedig arra kérte a házigazda a jelenlévőket, hogy ültessenek diófát.
      A kutatás, az összejövetel a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásával valósulhatott meg.
      Az ismertetés után többen kérték, hogy az egész származási anyagot szeretnék megkapni. A kutatás közben derült fény a korabeli Gódor család leszármazottjának, Nemes Baghy András családjának történetére is.
      A házigazda felkérésére Horváth Lajos történész színvonalas előadásban ismertette a korabeli Baghy család történetét, gyarapítva helytörténelmünk anyagát, hallgatói ismeretét.
Vendégeink között üdvözölhettük ifj. Dr. Bagi Lajos urat (svájci üzletember), aki Nemes Baghy András leszármazottjának vallja magát. A Helytörténeti Baráti Társulat elnöksége nevében Dr. Balázs József elnök - sajátosan szabályozott ünnepi keretek között - megállapította, hogy ifj. Dr. Bagi Lajos, igenlő nyilatkozata alapján Nemes Baghy András leszármazottja. A nemesi származást bizonyító okiratot átadta ifj. Dr. Bagi Lajosnak, a vele járó nemzeti színű vállszalaggal, mely 1646 milliméter, mivel a család ősei 1646-ban nyerték el a nemesi címet.
      A nemessé nyilvánítás után Dr. Balázs József kérte Nemes ifj. Dr. Bagi Lajost, hogy nemes emberhez méltóan viselje a „Bagi” nevet, ezzel magának megbecsülést, Bag községnek pedig tiszteletet érdemeljen ki.
      Tájékoztatónk mottója vezérelte a „Bag Szülőfalumért” Alapítvány Kuratóriumát, amikor úgy döntött, hogy összejövetelünk alkalmával hirdesse ki az 1996/97 évi tanulmányi ösztöndíj nyertes pályázóit: Angyal Zsuzsannát, Deme Juditot, Könczöl Katalint és Fehér Ritát. Az erre szóló okleveleket, felkérés alapján Dr. Balázs József adta át.
      Őseinkhez hasonlóan tanácskozásunkat Skúczi Lajos (családtag) és (?) olyan tánccal fejezte be, amelyhez hasonlót szüleink is táncoltak.
      Végül a házigazda, Isten áldását kérve családunkra, további munkánkra a közös tanácskozást befejezettnek nyilvánította.
      Az összejövetel fehér asztalok melletti vendégfogadással, beszélgetéssel folytatódott.

id. Balázs Gusztáv
családtag

Vad téli éj. Sűrű hópelyhek esnek,
Szélvész ragadja. S hátha nem hópelyhek.
Talán egy őrült gondolatjai?
Vagy összetépet lelkem rongyai.

(Petőfi: Téli éj)

HIDEG ŐSZI éjjelen rovom a felforgatott utak, járdák mezsgyéit. Tudom, hogy mindennek ára van, a telefonnak is. Ezért nem háborgok. Gondolataim Petőfi „Téli éj” című verssorai körül repdesnek, közbe-közbe elkalandoznak. „Míg nyílnak a völgyben a kerti virágok” verssorok jutnak eszembe. Bizony-bizony itt van az ősz, s a virágok is lassan-lassan elfogynak az utcai ágyásokból. Csak azok maradnak meg, melyek átvészelik a rideg telet, hogy a tavasz melegétől új életet kezdjenek. Itt-ott már árvácska díszeleg. Ki tudja, honnan kapta nevét, de szebb nevet nem is kaphatott volna: „Árvácska”
      Erről jut eszembe, hogy úgy a hatvanas évek elején, két papsori legény, talán összebeszélve, talán nem, de arra szánták el magukat, hogy házuk előtt virágot ültetnek. Lelki örömük nem sokáig tartott, mert egy-két nap után a virágos padot összetaposták, a kiültetett árvácskákat kiszaggatták. Háborgó lelküknél erősebb volt akaratuk, ismét virágot ültettek, A jó példa is vonzza az embereket. A következő évben, már többen ültettek virágot, s évről-évre mind többen. Ehhez azonban hozzájárult az is, hogy megszűnt a lábas állatok kihajtása, s a libák, a kecskék kiszorultak az utcáról. Árvácskák s egyéb nyári virágok mellett megjelentek a rózsák is. Igaz az elején voltak, akik az utcán gyűjtötték össze ajándékba vitt virágcsokraikat. Ez a két legény nem volt más, mint Káré Vendel és Boda András, gondoljunk rájuk tisztelettel, s nevüket ne felejtsük el. Egyszerű emberek voltak, de nagyszerűen cselekedtek.
      A mosolygós Káré Vendel sokáig a Kisbagi rampa kezelője és vonalőr volt. Az őrház nem őróla, hanem apósáról, az öreg Bakóról lett elnevezve „Bakó-őrháznak”. A vasút korszerűsítésével, majd az autópálya építésével, az őrház megszűnt. Jelleméről csak egyet említek. Fia, Tibor onnan járt be minden nap a bagi iskolába. Fújhatott szél, eshetett eső, de Káré Tibor egy napot sem hiányzott az iskolából.
      A fiatalok ma már nem, de az öregebbek még tudják, hogy a templomtól a Hévízgyörk felé eső részt nemcsak Papsornak, hanem „Kukasornak” is hívták. Míg a Papsort mindenki vállalta, addig a kukasori megszólítás sértő volt számukra. A nevét onnan kapta, hogy zsellér emberek lakták a falunak ezt a részét, s nem sok beleszólásuk volt a község életébe.
    A kukasori megszólítás egyáltalán nem illett Boda Andrásra. Róla tényleg el lehetett mondani: ami a szívén, az a száján is. Akkori jegyzőkönyvek igazolják, hogy mint tanácstag, a legvonalasabb időben is felszólalt, és bátran képviselte a község érdekét.
      Ha már a papsorosiakról szóltam, említést kell tennem a Papsor nyugati végéről is, melyet a falubeliek csak Kossuth-telepnek hívták. Az „Agyigácsó” (agyagásó) gödörtől nyugatra eső szőlőket pedig Kossuth-telepi szőlőknek. Azt, hogy mikor és milyen okból kapta községünk ezen része a Kossuth-telep nevet, pontosan nem tudjuk.
      Kossuth L. 1894. márc. 20-án halt meg Turinban. 1889-ben, egy életbe léptetett törvény alapján elveszítette magyar állampolgárságát. Ez az intézkedés nagy felháborodást váltott ki, s több helyen Kossuthot díszpolgárrá választották. Lehet, hogy ennek hatására kapta a Kossuth-telep nevet. Fia, Kossuth Ferenc 1914. májusában halt meg, melyet az akkori képviselőülési jegyzőkönyv május 26-án megörökített.
      A Toldi köz 1930. aug. 13-án kapta a Kossuth utca nevet.

Dr. Balázs

      (Ezzel az írással elindítunk egy helytörténeti ismereteket szolgáló leírást, amelyben arra törekszünk, hogy a már lassan feledésbe menő földrajzi neveket ismertessük, s egyben annak magyarázatát is adjuk. Tesszük ezt annak reményében, hogy olvasóink ismereteit is felhasználjuk egy Bag községet bemutató tanulmányban.)

UTUNK KIINDULÓPONTJA művelődési ház, melynek területe egykor a tóközi víztárolóhoz tartozott, és a köves út megépítésével lett a Tóközéről leválasztva. Ez a terület a II. világháború előtt a falu széle volt, ma a község központja, ahol a művelődési Házon kívül kialakulóban van több közcélú épület.
     Haladjunk északi irányban a most épülő üzletközpont mellett, és az autópályával egy időben megépített felüljáró hídon arra a helyre, ahol korábban a Pintér János háza állt, és ezért azt Pintér saroknak nevezeték. Látnivalónk és tudnivalónk lenne a hídfeljáró jobb oldalán is, de arra majd a belterület ismertetése során teszünk említést.
      A híd átíveli nemcsak az autópályát, hanem az új mederbe terelt Egres patatok is. Az új, burkolt mederben a víz folyása felgyorsul, és rövidebb úton éri el a Galgát. Az Egres patak torkolata nem változott meg csak annyiban, hogy a Galga mederszintjéhez igazodva mélyebb lett. Az Egres az erdőkertesi almásokban ered, és Kisbagnál belépve községünk területére, bagi területen omlik a Galgába.
      A Pintér saroktól indult ki a Hosszúnyilasi út, és az Aszód felé vezető, úgynevezett „Salakos út”. A Hosszúnyilasi út a Galgavölgyi-dűlőt szelte ketté, és a „Nagyfűzfától” mintegy 50 méterre beletorkollott a régi Aszódi útba. Ugyanis az Aszódi út a Szt. János szobortól indult ki és a Mocsolyákat előbb északról, később a vasút megépítése után a dombtetőn haladva érte el a MÁV-állomást, majd azon átkelve visszatért a régi nyomvonalára. Ugyanis a régi Aszód a kath. templom és a kastély környékén helyezkedett el.
      Régi térképet vizsgálva a Hosszúnyilasi út, a vasút megépítése illetve a kataszteri térkép szerkesztése előtt, északabbra szelte át a Galgavölgyi-dűlőt. Ez a dűlő, a telekkönyvi térképi elnevezéstől (Galgavölgy) eltérően, több helyi földrajzi nevet kapott.
      A Pintér saroktól kiindulva, balra terült el a Molnárrét, ahogy Bagon mondták „Mónárrét”. Ezen a területen is káposztát termeltek a bagiak, hogy eleget tudjanak tenni dézsma kötelezettségüknek, amely 17 491 db volt, és ebből 3000 válogatott káposztafejet a méltóságos uradalomnak szállítottak Gödöllőre („Bag Néprajzi tanulmányok” I. kötet, 108. oldal.)
      Ennek a területnek a déli vége rétművelésű volt, s csatlakozott a Bikaréthez. A Bikaréten még az ötvenes évek elején is látni lehetett a régi kenderáztató gödrök )(Mocsolyák) körvonalait. Most ezen a területen a Dózsa Gy. út 51. számtól házak vannak. Ez a terület évszázadok alatt feltöltődött. Akkor, amikor Boda Vendel (Dózsa Gy. út. 52.) az udvarán kutat ásott, még a legalsó gyűrűnél is találtak megfeketedett nádgyökereket. Ma a Molnárrét területen lakóházak épültek, Jókai utca egy része, Tóth Árpád utca egy része, Rét- és Rózsa F. utca, de átszeli az autópálya is. Csupán az autópálya védősávja maradt meg mezőgazdasági művelésre. A Molnárrét, feltevésük szerint, a Szent János- (ez volt a régi neve) illetve a Turbina malomhoz tartozhatott, legalábbis egy része, mint uradalmi terület.
      Az út jobb oldalán terült el, egészen a Galgáig, a Hosszúnyilasok. (Ez a megállapítás később pontosításra szorul.) A Galgán túli részt „Nagynyilasoknak” nevezték. A Nagynyilasok északi végén túl is van bagi terület, de azt a tagosítás előtt is, és most is, aszódiak használják. Ma az úgynevezett Hosszúnyilasok, a Galga melletti kis sávtól eltekintve, szántó művelésűek. Aszód - mint település - a Hatvani út irányába terjeszkedett. Lassan az Aszódi út elvesztette jelentőségét, és a falubeliek szívesebben használták a Salakos utat, mely onnan kapta nevét, hogy salakkal borították az Aszódi állomástól egészen a Pintér sarokig. A régi Aszódi utat inkább csak az aszódi állatvásárokon vették igénybe.
      A salakos út bal oldalán, értelemszerűen a Galgavölgy terült el, vagyis a Hosszúnyilas. Itt azonban további földrajzi névvel találkozunk. A harangozó által használt Hosszúnyilastól a salakos útra merő-legesen voltak a „Községi földek”. Ez a mintegy 34 kh terület az „Úrbéri egyezség” idején került a község, mint közösség tulajdonába, melyet a község haszonbérbeadás útján hasznosított. Volt idő, amikor a község egyedüli bevételeként a haszonbérbe adott földek bérleti díja és a vadászati bérleti díj jöhetett számításba.
      Az 1950. aug. 20-án megalakult bagi Vörös Csillag TSZCS-nek az volt a táblásított bázisterülete. Ez a terület és jog ma is megilleti a községet. A „Laposok” házhely céljára történt parcellázásakor igénybe vették a Sportpályát is. A lőházat széthordták, kölcsönadták. Az új sportpálya kialakítására ez a hely is szóba került, végül is a jelenlegi helyen lett kialakítva.
      A Községi földek Galga melletti területe kaszáló volt. A megáradt Galga szinte minden évben elöntötte a területet. Valószínű ez is hozzájárult ahhoz, hogy sarjú (bagiak úgy mondták, hogy „sarnyú”) kaszálás után ezrével virított a „Kikirics”. Csodálatos látvány volt, talán ez a látvány ihlette Petőfit „Virít a kikirics” c. versének megírására. A Kikiricset Bagon „Lányok öröme” névvel is ismerték. A szájhagyomány azt tartotta: ha sok a kikirics, azon az őszön sok lány megy férjhez. Községünk házassági szokásaiból ismerjük, hogy régen az esküvők vagy tavasszal farsangkor, vagy ősszel voltak, amikor már az új bor kiforrott.
      A Budai Ó-úton lévő „Öregbik” Galga hídról tesz említést, 1701. szept. 25-én Osztroluczky János aszódi földesúr kérelme. Tehát volt egy másik híd is a Galgán, nem kizárt tehát, hogy a Salakos úttal illetve az azt megelőző földúttal átszelt, Galgán épített híd, volt az új híd. Feltételezésünket bizonyítja az is, hogy a Galgán túli terület megközelítését is szolgálhatta.
      Dubsky Guidó vezérkari százados által, katonai célra történt leírása szerint: „Baghnál fahíd 7 lépésnyi hosszú, 12 széles, rosszkarban.”
      A Képviselőtestület 1940-ben határozta el egy új híd megépítését a Galgán. A híd építését versenytárgyaláson Balázs István ácsmester nyerte el, 3500 pengő munkadíjért. A megállapodás azt is tartalmazta, hogy a Gödöllői Erdőgazdaság „Vadaskerti” részéből a mester szedi ki a tölgyfákat, a gally és tuskó ellenében, és a gerendákat a forgácsa fejében kifaragja.
      1942-ben a híd elkészült. A báránddal a cölöpöket addig kellett ütni, míg 20 ütésre 1 mm-t süllyedt. A híd túl jó sikerült, mert 1944-ben a németek visszavonulásukkor felrobbantották.
      Az új híd készítésekor megtalálták a régi híd cölöpjeit is. A tölgynek ugyanis az a tulajdonsága, hogy a vízben szinte megkövesedik, megbarnul.
      1943-ban megtörténnek az Alsó-Galgahíd faanyagának előkészítése is, de megépítése a háborús események miatt elmaradt. Az elkészített faanyagot, a háborús események miatt megrongálódott hidak javítására használták fel.
      A jelenlegi hidat is a község építette tervberuházási pénzből. A híd szerepét, az új fahídnál éppen úgy, mint a jelenleginél hadászati okok is indokolták.

(folytatjuk)

      1640. táján szül. Esztergomba szegény nemesi szülőktől. Sélyén járt a latin iskolába, midőn atyja az örökségből kitagadta. Ezután a jezsuitáknál, mint portás tartotta fenn magát. Végre katona lett, s e pályán ügyesség, erő, vitézség és kalandos vállalatok által tűnt ki. 1669-ben gazdag nőt, özv. Jósa Lakatos Juditot, vette feleségül. 1692-ben ezredes lett. De a borostyánok mellé számos sebet is kapott. A fél szemét végkép elvesztette. (Innen Vak Bottyán neve) A karloviczi béke után 3000 frtos alapítványt tett a nyitrai piaristák iskolája számára „a gyenge ifjúságnak a kegyességben és tisztességes tudományokban való oktatására.” Kucklander esztergomi parancsnok 2-szer adta fel, hogy Rákóczival tart. Másodízben a felesége küldötte karddal kivágta magát. B. most valósággal Rákóczihoz ment, s 1704 októberében Vihnyén annak kezébe letette az esküt, ki őt tábornokká nevezte ki. Rákóczi többször magasztalta, őt emlékirataiban. Például így:
      „B. józan, éberfigyelmű és fáradhatatlan volt.” Szerette a népét és ettől viszont rendkívül szerettetett, mert hadait szoros fegyelembe tartá, de igazságot szolgáltatott nekik mindenben, ha igazok volt. A ráczok különösen féltek tőle.” A Tarna őrsi táborban agyszélhűdés oltá ki életét.

(Bottyán János a bagi mezőkről írta levelét a vezérlő fejedelemnek. Szerk.)

1995. aug.: 92 mm szept.: 35 mm
1996. aug.: 46 mm szept.: 67 m/m

A “BAG SZÜLŐFALUMÉRT” Alapítvány Kuratóriuma felhívással fordul községünk polgáraihoz, minden Bagról el-származotthoz, hogy adományaikkal járuljanak hozzá az alapítvány törzstőkéjéhez. Az alapító okirat szerint csak az alaptőke hozadékát lehet pályázat útján odaítélni. Alapítványi adománnyal segíthetik a tanulásban kiváló eredményt elért hallgatókat.
      Az alapító okirat lehetővé teszi ingatlanok adományozását (ajándékozását) is. Az alapítvány lehetőséget ad arra is, hogy jutalomba részesítse mindazokat, akik Bag község fejlődéséért jelentős munkát végzett, és azzal kiérdemelte a lakosság megbecsülését, máshol pedig községünknek hírnevet szerzett.

~ oOo ~

A HELYTÖRTÉNETI Baráti Társulat lehetővé teszi, hogy a Társulat zenekarába részt vegyen mindaz, aki elfogadja alapszabályunkat, és önfegyelmével részt vesz a zenekari próbákon. A zenekarban minden hangszer megtalálja az őt megillető helyet.

~ oOo ~

A HELYTÖRTÉNETI Baráti Társulat, most már hagyományosan megkezdi a Bagi Népfőiskolai előadássorozatát. Az előadások témáinak megválasztásánál figyelembe vesszük a tagság, a hallgatóság véleményét is.
      Tervünkben szerepel politikai pártokat is meghívni, ahol megkötöttség nélkül mondhatják el véleményüket a politikusok az aktuálpolitikai kérdésekről.
     A népfőiskolai nyitóelőadást 1996. október 30-án tartjuk a művelődési házban. Mindenkit szeretettel várunk.