A Malom utcából
/Felszólalás/
Elmúlt a jeges tél.
Esős tavasz, s nyár lett.
Nem úgy a közös cél,
Utcánk java, és a tett.
Nem álltunk, mint ki várt.
De jót, semmit sem tett.
Felvágtuk, olvasztjuk,
S az út jege lé lett.
Hullt a hó, havas eső,
Ifjú tavasz árja,
Új sártengert termő,
Mit ősz hagyott hátra.
Csapoltuk, kaparván
Előle a gátat
Megállt, hol az utcán,
Keréknyom ad választ.
Ezernyi vaskerék
Felszántotta pálya,
Süllyedt a szint, fenék,
Terepnek alája.
Nincs mód, hogy lefolynék,
Inná meg a bálna!
Szivárgott elfelé,
Majd felszállt, mint pára.
Eljött a meleg nyár.
Fojtó takaróval
Befödte a virág
Szirmát, embert porral.
Fatörzs, fiatal volt,
Virágpad előtte?
Mi szép volt, -lerombolt,
Elhúzta a lőcse.
Bezárt ablak, ajtók,
Szellőzetlen házak,
Meszelt, bebarnulók,
Esőt csendben várnak.
Időben az sem jó,
Fuldoklik az élet,
Tüdőbajt termelő
Utcánk porzik. Mérgez.
Kétirányú közlekedés,
Egy nyomsávos pálya,
Beláthatatlan ívek,
S a gyalogos járda.
Segíts! Elme, erő,
Ki érzed a vádat,
Előtted elterülő
Utcánknak, hazánknak.
Bag, 1967. augusztus 31.