A Malom utcából

/Felszólalás/

 

Elmúlt a jeges tél.

Esős tavasz, s nyár lett.

Nem úgy a közös cél,

Utcánk java, és a tett.

 

Nem álltunk, mint ki várt.

De jót, semmit sem tett.

Felvágtuk, olvasztjuk,

S az út jege lé lett.

 

Hullt a hó, havas eső,

Ifjú tavasz árja,

Új sártengert termő,

Mit ősz hagyott hátra.

 

Csapoltuk, kaparván

Előle a gátat

Megállt, hol az utcán,

Keréknyom ad választ.

 

Ezernyi vaskerék

Felszántotta pálya,

Süllyedt a szint, fenék,

Terepnek alája.

Nincs mód, hogy lefolynék,

Inná meg a bálna!

Szivárgott elfelé,

Majd felszállt, mint pára.

 

Eljött a meleg nyár.

Fojtó takaróval

Befödte a virág

Szirmát, embert porral.

 

Fatörzs, fiatal volt,

Virágpad előtte?

Mi szép volt, -lerombolt,

Elhúzta a lőcse.

 

Bezárt ablak, ajtók,

Szellőzetlen házak,

Meszelt, bebarnulók,

Esőt csendben várnak.

 

Időben az sem jó,

Fuldoklik az élet,

Tüdőbajt termelő

Utcánk porzik. Mérgez.

 

Kétirányú közlekedés,

Egy nyomsávos pálya,

Beláthatatlan ívek,

S a gyalogos járda.

 

Segíts! Elme, erő,

Ki érzed a vádat,

Előtted elterülő

Utcánknak, hazánknak.

 

Bag, 1967. augusztus 31.